Dzsudzsák megmutatná, tévedett a Besiktas, hogy Quaresmát választotta
– Milyen volt?
– Döbbenetes – felelte a hétfő délutáni, hatalmas felhajtással párosuló hivatalos bemutatást követően a Bursasporhoz négy évre aláíró Dzsudzsák Balázs. – Hogy milyen élményben volt részem, arról csak annyit, perceken át remegett a kezem, olyan hangulat uralkodott. Soha életemben nem éreztem ilyet. Állítólag mintegy ezerötszázan zsúfolódtak be a terembe, ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, az újságírók a szurkolókkal együtt énekelték, hogy „I love You, Dzsudzsák, I love You, Dzsudzsák!” A végén szó szerint kimenekítettek az edzőközpontból, ugyanis ha nem tették volna, holnap is ott lennék… Még most sem tudom felfogni, hogy mindez velem történik. Őrület, ami itt van! Mondhat bárki bármit, már ezért a napért megérte idejönnöm. Nem is tudom, volt-e olyan magyar játékos, aki ilyen fogadtatásban részesült. Aki ezek után azt mondja, nem jó futballistának lenni, hazudik. Hihetetlen az egész.
– A hetes szám automatikusan járt önnek?
– Máskülönben nem szerződtem volna ide… Külön kértem, hogy abban játszhassak. Úgy voltam vele, ha ők ragaszkodnak hozzám, én is ragaszkodhatok valamihez. Amikor kérdeztem, hogy enyém lehet-e a hetes, rávágták: ha jövök, akkor igen! Amikor pedig azt kérdeztem, lesz-e új stadion, azt felelték: ha jövök, akkor igen! Ezek után boldogan jöttem.
– Megkönnyebbült, hogy eldőlt a sorsa?
– Nagyon.
– Még úgy is, ha nem a Herthában kötött ki?
– Úgy is, igen. Két ember akarta igazán, hogy Berlinben folytassam, Dárdai Pál és én. Ez kevés volt. Egyfelől sajnálom, hogy így alakult, másfelől most már tudok örülni annak, hogy a Bursasport választottam. Mielőtt hívott volna, volt néhány szabad percem, megittam egy kávét, és közben azt éreztem, jól döntöttem. Maximálisan tisztában vagyok azzal, innentől komolyra fordul a történet, és bár sosem feledem, a felemelő fogadtatás már a múlté. Nem azért vettek meg, hogy hüledezzek és tapsikoljak, mától kezdve csak az lebeg a szemem előtt, hogy vezérré váljak. Azért hoztak ide, hogy jó legyen a csapat. Beszéltem már Ertugrul Saglam vezetőedzővel, ő is hangsúlyozta, hogy húzóemberként számol velem. Ezt aztán elismételte a sportigazgató is. Én pedig alig várom, hogy bizonyíthassak!
– Mi a célja a Bursasporban?
– Úgy teljesíteni, hogy elégedettek legyenek velem – és elégedett legyek magammal. A számok nyelvére lefordítva: az előző idényt hét góllal és tizenkét gólpasszal zártam Moszkvában, most ez a minimum. Főleg a gólpasszokra gondolok, mert azok számomra többet érnek, mint a gólok. Ahol bíztak bennem, ott megháláltam, hiszem, hogy itt sem lesz ez másként. A török tévében úgy beszéltek rólam, hogy amit Robin van Persie a Fenerbahcénak, Mario Gomez a Besiktasnak, Lukas Podolski a Galatasaraynak, Samuel Eto'o az Antalyaspornak, azt jelentem én a Bursaspornak. Még bele sem rúgtam a labdába, de már a csapat arcaként aposztrofáltak, ami óriási megtiszteltetés. Büszkeséggel tölt el, hogy a sztárokkal említenek egy lapon. Meglátjuk, tudok-e élni a megelőlegezett bizalommal – természetesen azon leszek.
– Benne van a pakliban, hogy a karrierjében a Bursaspor lesz a végállomás?
– Miután másfél órája írtam alá négy évre, nem ildomos azon morfondírozni, mikor megyek el innen… Az egyértelmű számomra, hogy helyesen döntöttem, de őszinte leszek: pedzegették már, hogy ha jól megy a játék, vezethet az út felfelé – errefelé ugyebár a Galatasaray, a Fenerbahce és a Besiktas képviseli a csúcskategóriát. Az elmúlt hetekben a Hertha mellett a Besiktas érdeklődésének volt komoly alapja, utóbbi klub választása végül Ricardo Quaresmára esett. Hogy miért, nem tudom, azt viszont igen, hogy a pályán szeretném megmutatni, tévedtek, amikor lemondtak rólam. Hajdanán az Ajax ellen ez sikerült… Tele vagyok ambícióval, alig várom már a vasárnapot! Az új stadiont csak egy-két hét múlva vehetjük birtokba, a Gaziantepsport még a régi arénában fogadjuk. Telt ház lesz, ez huszonötezer fanatikust jelent, az edzőnk szerint sokan miattam jönnek ki. Kívánhatnék ennél többet?
A bejelentés
