Légiósok: A bírók évről évre őrültebbek lesznek – Kádár

„Az ukrán bajnokság eltér a többitől – árulta el Kádár Tamás. – Noha a labdarúgásban azért nem érezhető, hogy Oroszország és Ukrajna háborúban áll egymással, a mérkőzésekre nem látogatnak ki túl sokan, inkább televízión nézik meg őket. Az emberek csak a kulcsfontosságú összecsapásokra mennek ki.”„Az ukrán bajnokság eltér a többitől – árulta el Kádár Tamás. – Noha a labdarúgásban azért nem érezhető, hogy Oroszország és Ukrajna háborúban áll egymással, a mérkőzésekre nem látogatnak ki túl sokan, inkább televízión nézik meg őket. Az emberek csak a kulcsfontosságú összecsapásokra mennek ki.”

A 27 éves védő a beilleszkedésről is mesélt.

„Csak a nyelvi akadályt tudnám említeni, mert ha valami segítségre lett volna szükségem az edzésen, nem tudtam megkérdezni. Azt ugyanis megdöbbenve tapasztaltam, hogy a legtöbb ukrán nem beszél angolul, és még a csapatban is elvétve találtam olyat, aki tudott.”

„Amikor kikerültem Angliába, csupán tizennyolc éves voltam, de rengeteget tanultam az edzőimtől és remek futballistáktól. Számomra Kevin Keegan volt a legjobb mentor, akivel még a Newcastle-nél dolgoztam, valamint Chris Houghton, aki jelenleg a Brightont irányítja. Szerették a fiatalokat, és hittek bennem, ami mindig jó, ha egy olyan klubban játszol, mint a Newcastle. Ami fontos volt, hogy a fiatalokat ugyanúgy kezelték, mint az idősebb futballistákat. Sok klubban és országban megfordultam már, ráadásul a magyar válogatottban is megkaptam a lehetőséget, az idők során megszerzett tapasztalatot pedig hasznosítottam: nyugodtabbá váltam, megtanultam belülről átlátni a játékot, olvasni a körülöttem zajló eseményeket.”

„A Newcastle edzői stábja rengeteget dolgozott velem az edzőteremben, a pályán és külön a labdával is – a fiataloknak pontosan erre van szükségük, Angliában ez így működik.”

Kádár Tamás reagált arra is, miszerint sokak szerint túlságosan agresszív a pályán.

„El kell ismernem, elég gyakran kapok lapot. Ám szerintem ez normális, ha valaki keresi a párharcokat és a szerelést. Persze nem jó, ha besárgulsz. A pályán kívül egyébként nyugodt vagyok, de a pályán eléggé érzelemmel teli, elvégre ez a munkám, és nagyon komolyan veszem. Továbbá dühítő, ha mondjuk megcsinálok egy tiszta szerelést, de a játékvezető mégis lefújja. Utána természetesen odamegyek, hogy megbeszéljem vele a történteket, de ezt nyilván nem szeretik túlságosan. A bírók évről évre egyre őrültebbek lesznek” – jegyezte meg mosolyogva.

A magyar válogatott futballista elmondta véleményét az angol, a magyar, a lengyel és az ukrán labdarúgásról is.

„Ha a Premier League-ről beszélünk, azt persze nem lehet összehasonlítani, a játékosok minősége és a csapatok ereje miatt az teljesen más szint. Ukrajnában kiemelkedik a Sahtar Doneck és a Dinamo Kijev, ez a két gárda szinte legyőzhetetlen, Lengyelországban ezzel szemben azért több esélyes is akad. A magyar bajnokságban is sok jó futballista van, az iram viszont kisebb, lassabb a játék. Szinte mindegyik csapatnak van saját stadionja, ám nem látogatnak ki túl sokan a meccsekre, ebben hasonlít az ukrán focihoz. Ez a rajongók és a szövetség közti problémából fakad.”

Kádár elmondta véleményét a magyar labdarúgó-válogatott Feröer elleni kiábrándító gól nélküli döntetlenjéről még 2016 szeptemberéből.

„Az Európa-bajnokság után sok játékosunk visszavonult a nemzeti csapattól, új együttest kellett felépíteni. Feröer ellen volt az első meccsünk – az Eb-szereplés után mindenki győzelmet várt. Szeptember elején egész Európában 30-35 fokos meleg volt, ám Feröeren mindössze plusz öt fok várt minket, ráadásul műfüvön kellett játszanunk. Ez a két dolog nagy hatással volt ránk. Hozzáteszem, az átigazolási időszak utolsó napjaiban jártunk épp, sok magyar futballista pedig egy lehetséges klubváltás közepén tartott. Folyamatosan ügynökökkel beszéltek, úgyhogy valljuk be, fejben sokan valahol teljesen máshol jártak. Ezért aztán nem is teljesítettünk jól.”