Holman Dávid: Nem számít különösebben, mikor küzdünk meg a DAC-cal

– Néhány napja biztossá vált, hogy folytatódik a szlovák bajnoki idény. Hogyan fogadta a hírt?
– Hihetetlenül feldobott, örültem neki – válaszolta lapunknak Holman Dávid, a Slovan Bratislava 27 éves, ötszörös magyar válogatott középpályása. – Nem volt egyszerű elviselni az utóbbi hónapok bizonytalanságát, jó tudni, hogy az otthon elvégzett munka és az újraindult edzések valóban hasznunkra válnak.

– A menetrend ugyanakkor változott. A bajnoki rájátszásból a hátralévő tíz fordulónak a felét játsszák csak le, ehhez jöhet hozzá a Szlovák Kupából három mérkőzés, a két elődöntő és jó esetben a döntő. Kezdjük a bajnoksággal: biztosra veszik az aranyat?
– Habár tízpontos előnnyel vezetjük a tabellát, és két győzelemmel biztossá tehetjük a bajnoki címet, nem bízzuk el magunkat. A játékostársakkal is rendszeresen beszélünk róla, nem szabad leállni, hiába érezzük már a kezünkben az aranyérmet. Minden hátralévő mérkőzésen ugyanazzal a lelkesedéssel kell felmennünk a pályára, ami eddig is jellemző volt ránk, és segített kiharcolni ezt az előnyt. Szurkolók nélkül a stadionban nem lesz ugyanolyan az ünneplés, mégis sokkal jobban örülünk annak, hogy a pályán biztosíthatjuk az elsőségünket, mintha a tárgyalóasztalnál ítélték volna oda a trófeát.

– Kedden tartották a Szlovák Kupa elődöntőjének sorsolását, a Slovan az aranyosmarótiakkal került össze, míg a DAC a Rózsahegyet kapta. Jobb így, hogy a rivális dunaszerdahelyiekkel csak a fináléban találkozhatnak?
– Nem számít különösebben, mikor küzdünk meg velük, ha úgy alakul, a döntőben is biztosan izgalmas mérkőzést vívunk. Persze, hiba lenne az elődöntőt lefutottnak tekinteni, nehéz összecsapások várnak ránk a rózsahegyiek ellen. A jelenlegi helyzetben nem is bánjuk, hogy az elődöntő két mérkőzésen dől el, ennyivel többet lehetünk a pályán. Mindenképpen az a célunk, hogy bejussunk a döntőbe és megnyerjük. Amióta a klubnál vagyok, nem sikerült egy idényben besöpörni a bajnoki címet és a kupát. Most jó esélyünk van rá, felemelő érzés lenne, ha összejönne.

– Milyen körülmények között zajlik a munka jelenleg a csapatnál? Teljesen visszatértek már a megszokott keretek közé?
– Egyelőre nem, bizonyos korlátozásokat még be kell tartanunk. Az edzésekre mindenki átöltözve érkezik, kötelezően szájmaszkban. Kisebb csoportokra osztva végezzük a gyakorlatokat, a teljes keret még nem dolgozhat együtt. Szokatlan, az biztos, de még mindig sokkal közelebb áll a valódi futballhoz, mint amikor mindenki otthon készült, főleg, hogy itt már a labdát sem kell nélkülöznünk. Jó újra találkozni a többiekkel, mindenkit motivál, hogy hamarosan ismét a pályán lehetünk, és befejezhetjük, amit az idényben elkezdtünk.

– Szombaton edzőmérkőzést játszott a Slovan a Senica ellen, de egyik félidőben sem lépett pályára. Mi volt az oka?
– Kisebb sérüléssel bajlódom, az edzői stábbal egyeztetve jobbnak láttuk, ha inkább a gyors felépülést helyezem előtérbe, és kihagyom a meccset. Kellett ez a néhány nap, már sokkal jobban érzem magam.

– A koronavírus-járvány lecsengésével az élet lassan visszatér a régi kerékvágásba. Hogyan viselte, hogy feleségével az utóbbi hónapokban nem utazhattak Magyarországra?
– Szeretjük Pozsonyt, jól érezzük magunkat a városban, de hiányoznak már az otthoniak. Szerencsére Szlovákiában is egyre jobban enyhülnek a korlátozások és a határszankciók. Ha minden jól alakul, a hétvégén ismét láthatjuk a családtagjainkat, jó lesz már végre hazatérni.