A sokáig makacs sérüléssel, fáradásos töréssel, majd újabb rásérülésekkel bajlódó játékos látványos visszatérést produkált az idén, de nagy türelem kellett ehhez neki és edzőinek egyaránt: „Nem szeretek spórolni az edzéseken, ám sajnos ennyi sérülés után, így az idény vége felé néha meg kell választani, hogy mibe megy bele az ember. Nem mindig sikerül – ilyen vagyok…” – ad egy kis betekintést a pályán mutatott nem mindennapi karakterébe András, aki persze arra is kitért, hogy mennyire viselte meg mindez lelkileg, hiszen ahogy elmondta, nagyon rossz volt lemaradni a sérülései miatt az Union Berlin Bajnokok Ligája-kalandjáról, miközben azért volt ennek jó oldala is:
„Most már kicsit úgy is emlékszem vissza erre az időszakra, az utolsó rehabilitációmra, amit a klub engedélyével Budapesten tölthettem, mint a koronaidőszakra. Hiába volt napi három-négy edzés, mindennap a testvéremmel tudtam reggelizni. Sokat találkoztam a szüleimmel, ami az én életemben most már hét-nyolc éve – szerencsére! – ritkán történik meg. Most, ha visszaemlékszünk a bátyámmal, tényleg életünk egyik legjobb időszaka volt, még akkor is, ha ez történt velem. És szerintem ez is kellett ahhoz, hogy ilyen erősen tudjak visszatérni.”
A személyes kapcsolatok és a barátságok egy másik szintjéről is beszélt, Szoboszlai Dominikre külön is kitért a videóban: „Azt gondolom, hogy Dominiknak is nagyon nehéz volt, amikor látott engem az Európa-bajnokságon játszani, és nekem is nehéz volt az, hogy őt láttam, mondjuk, az Eb-selejtezőkön játszani, amikor meg én voltam sérült. Nem azért, mert nem szurkolunk a másiknak, egyszerűen mert nem lehettünk ott a pályán. Mivel mindkettőnknek Esterházy Mátyás az ügynöke, természetesen Dominik Liverpoolba igazolása előtt éjjel-nappal kérdezősködtem, hogy mi lesz már?! Nagyon örülök Dominik sikereinek, és a kritikák ellenére is azt gondolom, hogy továbbra is nagyon stabil teljesítményt nyújt. Szerintem minden magyar büszke lehet arra, amit Domi elért az elmúlt időszakban” – mondta el véleményét Szoboszlairól.
Különösen pikáns fordulatot hozott kettejük barátságában a tény, hogy ugyanaz a menedzsment kezdte néhány éve András útját is egyengetni. Beszélt Esterházy Mátyásról, aki azzal ült le vele tárgyalni, hogy tizenöt évre érdekli az ő személye, nem a téli átigazolás a legfontosabb. „Kicsit ideges is voltam, hogy nem azon gondolkozik egyből, hogy hogyan hozza össze nekem a berlini szerződést. Aztán nagyon megfogott, amit mondott. Szerintem Magyarországon kevés menedzser gondolkodik ilyen fejjel, hogy egy játékosban egy egész karriert és egy egész életre szóló barátságot lát. Úgyhogy a mi üzleti kapcsolatunk kicsit át is alakult barátsággá. Ő egyike azoknak az embereknek, akiket reggelente, a stadion felé felhívok a szüleim mellett.”
Azt is elárulta, mit gondol az egyik legfontosabb kérdésről, a közelgő kontinenstorna kapcsán: „Nagyon várom már az Európa-bajnokságot, olyan lesz nekem, mint egy második álom, mert az első már valóra vált három éve. Csak olyan céllal mehetünk az Eb-re, hogy jussunk tovább a csoportunkból!” – mondta Schäfer András, aki a Dibusz–Gulácsi-, „Ki legyen az első számú kapus?”-dilemmáról is véleményt mondott, és arról is hosszasan beszélt, vajon születik-e olyan emlékezetes fotó róla és Marco Rossiról, mint az előző Eb után. Részletek a művészfilmek, a színház, a könyvek és a minőségi kávézás szerelmeséről, Schäfer Andrásról a Csisztu Sport Cast és a Nemzeti Sport által készített legújabb exkluzív interjúban.
