Csernus dokitól a holland medvepusziig – Smahulya Ádám jegyzete
TELJESEN LEFAGYOTT Szabó Levente, amikor Csernus Imre még győri akadémistaként közölte az ottani tinédzserekkel, hogy közülük jó, ha egyvalaki profi futballista lesz. Ekkor döbbent rá, hogy a tehetség és a magabiztosság önmagában nem elég, ha el akarja a célját, még elszántabban, kettőzött erővel kell dolgoznia, és akkor talán megvalósulhat az álma. És persze hangsúlyozza, mennyire hálás a menyasszonyának, a sportpszichológusának, Bartosz Grzelaknak vagy épp Nikolics Nemanjának, elsősorban mégis magának köszönheti, hogy immár hétről hétre több tízezer ember előtt futballozhat a Bundesliga 2.-ben.
Introvertált típus – mondja magáról, de a vele készült beszélgetésből az is kiderül, hogy maximalista, és rendkívül tudatosan építgeti a karrierjét. Mert aki már fiatalon is ennyit foglalkozik a mentális felkészüléssel, és aki a pályafutását szem előtt tartva huszonévesen nemet mond a sok pénzzel kecsegtető ázsiai és kelet-európai ajánlatokra, és a könnyebb útnak tűnő ligák helyett a „darálós” német másodosztályt választja, az mindenképpen tudatos. És meggyőződésem, hogy ez a siker egyik kulcsa.
Persze a Bundesliga 2.-nél is van feljebb, a következő nagy cél nem is lehet más, mint az, hogy minél többször bekerüljön a válogatottba. Tavaly, a hollandok ellen 4–0-ra elvesztett Nemzetek Ligája-találkozón 40 percet kapott, és Virgil van Dijk ellen játszva megtapasztalhatta, milyen a világ egyik legjobb belső védője ellen futballozni. Márpedig fejlődni elsősorban így lehet, a legjobbak ellen. Még akkor is, ha fájdalmas volt a holland bekktől kapott medvepuszi.
Abban szinte biztos vagyok, hogy Szabó Levente lesz még magyar válogatott, az viszont már csak rajta múlik, hogy hosszú távon lehet-e ő a nemzeti csapat meghatározó csatára. Jelenleg nem sok esélye van arra, hogy kiszorítsa Varga Barnabást, ugyanakkor azt is érdemes hozzátenni, hogy öt évvel fiatalabb a Ferencváros támadójánál. Aki egyébként Szabó Leventéhez hasonlóan későn érő típus, s csak 28 évesen húzhatta fel először a címeres mezt. Ma pedig ott tart, hogy a válogatottban és a klubcsapatában is kulcsember, és ha valamiért nem játszhat, az nagy érvágás együttesének. Ha innen nézzük, a korábban Olaszországban nevelkedő, jelenleg Németországban futballozó Szabó Leventének is bőven van még ideje. Addig is motiválhatja, hogy Csernus doktor kemény szavaitól már most eljutott Amszterdamig és Van Dijk medvepuszijáig.

Szabó Levente: A válogatottság megerősített abban, hogy folytassam az utamat

Tanár úr – Somogyi Zsolt jegyzete

Temetni veszélyes – Malonyai Péter jegyzete

Futballgála – Somogyi Zsolt jegyzete

Irány az első nyolc! – Thury Gábor jegyzete

