Örömteli alkalom – Malonyai Péter jegyzete

Három magyar a Liverpoolban, dagadhat a keblünk, és joggal, hiszen nem akármilyen céget jegyezhet munkaadóként Kerkez Milos, Szoboszlai Dominik és Pécsi Ármin. S akkor még nem beszéltünk a 15 esztendős Farkas Erikről. Kerkez és Szoboszlai a jelen, Pécsi a közeli, Farkas pedig a távolabbi jövő.

Büszkeségünk remek alkalom arra, hogy végigszántsunk futballtörténelmünkön, hol és mikor volt példa a közelmúltban magyar­özönre egy-egy klubnál.

Nem mellesleg korábban is otthonra találtak honfitársaink a külföld rangos klubjainál. Ahogy valószínű lett a profi futball Ausztriában (múlt század, húszas évek), a Hakoah csakhamar magáénak tudhatta Guttmann Bélát, Nádler Henriket, Schwarz Ernőt és Virág Ödönt (Edmund Weiskopf), az Amateure (ma Austria Wien) csak kettő magyarral büszkélkedhetett, de kikkel: Konrád Jenővel és Kálmánnal.

És ugyebár a Barcelona az ötvenes évek végén Kubala Lászlóval, Kocsis Sándorral és Czibor Zoltánnal se lehetett, volt akármilyen. Főként Kubalával, aki egyrészt személyiségével garancia volt az érkező honfitársakra, másrészt tudott annyit, hogy megítélhesse, ki kell a csapatba.

Az összeállításunkban szereplő időszakokban enyhén szólva sem volt ott az európai elitben a magyar futball, így még inkább jellemző, hogy a külföldi klubok csemegéztek a mezőnyben, az itthon kitűnő játékosok többnyire oda kerültek, ahova az országban felbukkanó valódi, de gyakrabban önjelölt menedzsereknek kapcsolataik voltak.

Ezzel együtt minden tiszteletet megérdemelnek azok, akik nem csupán a statisztikákban számontartott magyarok számát növelik, ugyanis akik kikerültek, azoknak meg kellett tanulniuk újra futballozni. Mert ami itthon elég volt, az egy ténylegesen profi klubnál édeskevés, nem csupán a labda körül, hanem – és főleg – mentalitásban, hozzáállásban. Aztán aki ki tudott bújni a bőréből, sokra vitte, vitte valamire, aki kevésbé, az csak dumában lett már itthon klasszis.

De vissza a Liverpoolhoz, a Mersey-parti városban honos magyar futballistákat hétről hétre láthatjuk – ha láthatjuk. Mert most még csak annak örülhetünk, hogy van magyar trió – a melódia már attól függ, mennyire megy nekik az összhangzattan.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!