Szűcs Kornél: Szeretnék magasabb szinten játszani

– Már közeleg a visszatérés ideje?
– Szerencsére igen, négy és fél hete sérültem meg, ha minden jól megy, néhány nap múlva csatlakozom a csapathoz, igaz, még nem ütközhetek, nem végezhetek el minden gyakorlatot – mondta lapunknak Szűcs Kornél, az angol harmadik ligás Plymouth Argyle 24 éves, egyszeres válogatott védője. – Balszerencsés körülmények között sérültem meg: az egyik edzésen kicsit magam mögé kaptam a labdát, s a jobb térdem befelé fordult, azonnal éreztem, baj van. Igaz, legalább a labdát elértem a vonal előtt… A fizioterapeutánk mondta, készüljek a rosszabbik esetre is, hosszú kihagyás várhat rám. Szerencsére csak részlegesen szakadt el a belső térdszalagom. A drónfelvételen látszik – minden edzésünket így veszik fel –, ahogyan kicsúszik a lábam, és a földre esem, tényleg rosszul nézett ki. Amikor megjött az MR-vizsgálat eredménye, megnyugodtam, hogy megúszom egy négy-hat hetes kieséssel – így is ez a karrierem legsúlyosabb sérülése, korábban csak apróbb húzódásokkal, beszakadásokkal bajlódtam. Úgy számoltam, a jövő héten a Wimbledon ellen még nem, de október 23-án az Exeter ellen már ott lehetek a keretben.

– A sérüléséig rendszeresen játszott, hét bajnokin is végig a pályán volt.
– Bízik bennem a szakmai stáb, ez rengeteget jelent nekem – ezért is várom, hogy visszatérjek és segíthessek a csapatnak. Azzal nyerek egy hetet, hogy a szombati, Mansfield elleni bajnokit elhalasztották, miután három válogatott játékosunk van – egy-egy ír, U21-es angol srác és zimbabwei játékos utazott el a nemzeti csapatához. Ilyenkor nem a klub kéri, hogy ne játsszunk, hanem automatikusan működik, a fordulóban négy bajnoki időpontját is eltolták ezért.

– Ha a Plymouth kispadját nézzük, ismerős arcra és névre bukkanhatunk. Milyen menedzser Tom Cleverley? Ő a Manchester United korábbi tizenháromszoros angol válogatott középpályása, s játékosként megfordult az Aston Villában és az Evertonban is, míg edzőként a Watfordnál dolgozott.     
– Még mindig nagyon fiatal, harminchat éves, de két éve abbahagyta a futballt a sérülései miatt. Csupa jót mondhatok róla. A nyáron vette át a csapatunkat, s már belülről, a pályán is éreztem, egyre több mindent valósítunk meg abból, amit szeretne tőlünk látni, a sérülésem miatt pedig a lelátón ülve is érzékelem, egyre jobbá és egységesebbé válunk, egyre többet birtokoljuk a labdát. Szinte a teljes keretünk kicserélődött a nyáron, idő kell, mire összeszokunk és eredményes csapattá alakulunk. Az idény elején beragadtunk, és néhányan azt hitték, hogy miután kiestünk a Championshipből, egy osztállyal lejjebb könnyű feladatunk lesz, simán visszajutunk – de ez nem így működik. Nagy pofont kaptunk az élettől, le is ült a társaság beszélgetni, azóta jobban szerepelünk.

– A huszonnégy csapatos ligában a középmezőnyben helyezkednek el – reális elvárás lehet, hogy azonnal visszakerüljenek a második ligába?     
– Abszolút! Mindegy, hogyan: az első két hely automatikus feljutást ér, míg a harmadiktól a hatodikig rájátszást, onnan még egy csapat jut fel.

– Tavaly nyáron került ki Kecskemétről az akkor második ligás Plymouthhoz – jó döntést hozott?     
– Bár kiestünk, igen, hiszen sokat fejlődtem, a Championship erős bajnokság, rendszeresen játszottam. Az idén belső védőként és a védelem jobb oldalán is futballozom, mindkét pozíció fekszik nekem, kedvelem.

– Mekkora a különbség az angol második és harmadik liga között? 
– Az iram hasonlóan erős, de némileg szerényebb képességű játékosok vannak a League One-ban. Bízom benne, hogy egy évet kell itt játszanunk, utána feljutunk, és merészebb célokért is küzdhetünk. Akárcsak én: szeretnék magasabb szinten játszani.

– A szurkolókon semmi sem múlhat: csaknem telt házas meccseket játszanak odahaza, legutóbb tizenhatezren ültek a lelátón.     
– Igen, ez elképesztő! A környéken mi vagyunk a legnagyobb klub, sokan szeretnek minket. Engem is megismernek már, ez jólesik. Ha csak lemegyek a boltba, a pénztáros néni integet, hogy gratulál a győzelmünkhöz, csak így tovább! Ezek a gesztusok erőt adnak.

– Hogy érzi, nehéz lesz visszaverekednie magát a válogatott keretbe?
– Éppen egy évvel ezelőtt, a bosnyákok elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen mutatkoztam be a nemzeti csapatban, csereként kaptam lehetőséget, természetesen visszavágyom. Első lépésként fel kell épülnöm, ugyanúgy rendszeresen és jól kell játszanom, a többi már nem rajtam múlik.

– Milyen az élet a dél-angliai kikötővárosban?
– Nagyszerű. Megszoktuk a párommal, sokszor sétálunk a tengerparton, nagyon hangulatos. Az emberek kedvesek, amikor megszólítanak, mindig tisztelettudók és érdeklődők. Már csak az kell, hogy jöjjenek az eredmények és jussunk fel, akkor lesz teljes a boldogságunk.