„Őszintének kell lenni saját magunkhoz” – így lett alapember Nikitscherből Portugáliában

– A portugál sajtó egyenesen Nikitscher-mágiáról ír azután, hogy a hétvégén egy szép fejessel megszerezte első gólját a Rio Avéban, amely a legutóbbi öt meccséből a negyediket nyerte meg. Február óta minden mérkőzésen kezdett, mondhatjuk, hogy mostanra érkezett meg igazán a portugál élvonalba?
– Igazából nem történt semmi különleges, szó sincs mágiáról – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére Nikitscher Tamás. – Ugyanúgy dolgozunk, mint korábban, amikor kevésbé jöttek az eredmények, mostanra érett be az elvégzett munka. Persze a csapatnak és személyesen nekem is nagyon jól jött az első gólom, de csak a munkában hiszek és nem foglalkozom azzal, mit írnak rólam, a saját feladataimra koncentrálok.

– Egyébként a lapok azt is írják, a csapatnak jót tett a téli szerkezetváltás, hogy Szotirisz Szilaidopulosz vezetőedző a 3–5–2-ről 4–2–3–1-re váltott, aminek következtében ön bekerült a középpályára, ahol stabilitást ad a játékával és rendre létszámfölényes helyzeteket tudnak kialakítani. 
– Amikor átálltunk erre az új játékrendszerre, pontokat tudtunk szerezni, ami önbizalmat adott a csapatnak, és elkaptuk a fonalat. Ebben az is közrejátszik, hogy nagyon családias a légkör, az együttesen belül négyszemközt is sokat beszélgetünk egymással és a vezetőkkel is, hogy ki miben tud még fejlődni, hogyan tud a leginkább segíteni. Ami a saját szerepemet illeti, én vagyok a védelem előtti pluszember, és valóban az a feladatom, hogy stabilitást adjak a csapatnak. Ez sokszor szinte láthatatlan szerep, de nagyon fontos, amikor támad az ellenfél és labdát kell szerezni.  Persze nincs megtiltva, hogy a támadásokba is belépjek és akár az ellenfél kapuja előtt is feltűnjek.

NIKITSCHER TAMÁS ELSŐ GÓLJA PORTUGÁLIÁBAN

– Legutóbb több mint két és fél éve, az NB I-ben szerzett gólt az ETO ellen (akkor duplázott is), miért kellett ilyen sokat várni az újabb találatra?
– Talán nem hittem el eléggé magamról, hogy a kapu előtt is lehet keresnivalóm, pedig a magasságom miatt elvárható, hogy például a támadó fejeseknél is veszélyeztessek. Ezen nagyon sokat dolgoztam az utóbbi időben. Edzéseken is gyakoroljuk a kapu elé érkezéseket, és rengeteget gondolkodom is az egyes játékhelyzeteken, mit hogyan lehetne még jobban megoldani. Persze egy játékosnak alapvetően mindig alkalmazkodnia kell a játékrendszerhez és alá kell rendelnie magát a csapat céljainak. 

– Tehát amolyan „agyalós” típusnak mondaná magát?
– Igen, és úgy érzem, az elmúlt években mentálisan sokat fejlődtem. A futballban a gyorsaság és a technika adja meg az alapokat, de ezeken kívül leginkább az határozza meg egy játékos pályafutását, hogy hogyan tud reagálni azokra a helyzetekre, amelyek elé az élet állítja. Én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa. Folyamatosan keresem, min tudok változtatni, mit kell többet gyakorolnom az edzéseken, miben tudok fejlődni, akkor is, ha elérek egy bizonyos szintre. Ugyanakkor azt is látni kell, mik az erősségeim, amikre a leginkább támaszkodhatok a pályán; nekem az, hogy az elsőtől az utolsó percig végig tudom küzdeni, hajtani a meccseket. A legfontosabb, hogy őszintének kell lennünk saját magunkhoz.

– Az nem kényelmesítheti el a csapatot, hogy öt fordulóval a bajnokság vége előtt a 11. helyen állva a kiesőzónától, de a nemzetközi szereplést érő helyektől is távol van?
– A portugál bajnokságot nemhiába sorolják a legerősebbek közé. Itt nem enged ki egyetlen gárda sem, mindegyik, az alsóháziak is folyamatosan támadni akarnak, függetlenül attól, hányadik helyet foglalják el a tabellán. Nagyon sok az átmenet védekezésből támadásba, ezért is gyakoriak a sokgólos mérkőzések, lüktető a játék. Ugyanakkor a kisebb csapatoknak az is nagy motivációt jelent, hogy ha csak egy-egy meccsen is, de megnehezítsék a tabella elején álló sztárklubok, a Porto, a Sporting vagy a Benfica dolgát. Ahogy ez nekünk februárban a Porto ellen sikerült is, amikor negyvenötezer néző előtt, fantasztikus hangulatban szoros meccset tudtunk játszani, 1–0-ra kaptunk ki. Az ilyen mérkőzések miatt is szerződtem tavaly ide, amit utólag is nagyon jó döntésnek tartok. 

– A saját jövőjét hogyan látja?
– Bár a következő fordulóban eltiltás miatt nem léphetek pályára, az a célom, hogy minél több találkozón szerepelhessek a Rio Avéban. Tavaly négy évre írtam alá. Persze a labdarúgás nagyon kiszámíthatatlan, az a legfontosabb, hogy egészséges legyek és jól érezzem magam a bőrömben, ami itt adva van, mert bíznak bennem a klubnál.