Redzic Damir: Nem a pénz miatt lettem a Red Bull Salzburg játékosa – exkluzív interjú

– Miért nem lettek bajnokok?     
– Nehéz megmondani – mondta a Nemzeti Sportnak Redzic Damir, a Red Bull Salzburg magyar válogatott szélsője, aki a télen érkezett a klubba 4.75 millió euróért a DAC-ból. – Az volt a célunk, hogy az élen végezzünk az osztrák Bundesligában, ám ehhez meg kellett volna nyernünk a legutóbbi meccseinket, egyúttal a riválisainknak is botlaniuk kellett volna. Sajnos nem így történt.

–  Csapata korábban egyeduralkodó volt Ausztriában – most miért nem tud kiemelkedni?     
– Hullámvölgybe kerültünk, váratlan pontvesztések jellemezték az idényünket – a tabella nagyjából tükrözi az erőviszonyokat. Bár az eredményességünk alulmúlja a várakozást, kitűnő képességű a csapatunk.

– Tapintható feszültség a klubban?     
– Valamennyit érzékelek belőle, hiszen sorozatban a harmadik idényben maradtunk trófea nélkül. Az elmúlt hetekben sajnos nem ment olyan jól a csapatnak, fontos mérkőzéseken csúszott ki a kezünkből a győzelem, amit frusztráló volt megélni a lelátóról, áprilisban a sérülésem miatt nem tudtam a srácok segítségére lenni.

– A legutóbbi két fordulóban már játszott az egy hónapos kényszerpihenőt követően. Mi volt a gond a combhajlítójával?     
– Szerencsére nem volt vészes a sérülés, de néhány hétre kidőltem. Szerintem kicsit hamarabb is vissza tudtam volna térni a pályára, az orvosok azonban az elővigyázatosságot szem előtt tartva azt mondták, ne siettessek semmit – márpedig az ő szavuk nekem szent.

– A válogatottban fájdalomcsillapítóval játszott, a két márciusi meccs után esett ki: újra vállalná azt a két mérkőzést, ha tudja, mit kockáztat?     
– Nehéz kérdés… A görögök elleni meccs előtt a fizioterapeutákkal próbálgattam a lábamat, és minden rendben ment – ezért is játszottam egy fél­időt. Salzburgba visszatérve éreztem, hogy újra fáj a hajlítóm, az MR-vizsgálat kisebb húzódást mutatott ki. Nem jött jókor ez a sérülés, ugyanakkor hatalmas élmény a válogatottban pályára lépni, amit egy életen át őrzök. Örülök, hogy átéltem, milyen a saját közönségünk előtt győzelmet ünnepelni, sokat adott a lelkemnek.

AZ OSZTRÁKNÁL IS KEDVEZŐBB AJÁNLATOT KAPOTT A CELTICTŐL

– Csakhogy a bajnokság végére nem lesz egyszerű feladat visszaverekednie magát a salzburgi kezdő tizenegybe…     
– Az amúgy sem az, mert itt mindenki sikeréhes, és azért dolgozik, hogy felhívja magára a figyelmet – amit csak akkor lehet, ha kiharcolod a helyedet a csapatban. A bajnokság legfiatalabb átlagéletkorú kerete a miénk, mindenki világos céllal futballozik itt, a motivációval senkinek sincs gondja. A dunaszerdahelyi és a ferencvárosi edzésekhez képest nagyobb a tempó, a futballisták letépik egymásról a mezt, hogy a következő bajnokin lehetőséget kapjanak. Ha nem teszi magát oda az ember száz százalékban, esélye sincs játszani, az edzők rögtön szólnak, ha valami nincs rendben a hozzáállással. Motiváló a környezet, ezért is szerződtem ide.

– Jan Van Daele, a dunaszerdahelyi klub ügyvezető igazgatója azt mondta, tudomása szerint a Celtic többet fizetett volna önnek, mint a Red Bull Salzburg, mégis az osztrákokat választotta – ez igaz?     
– Valóban volt kedvezőbb ajánlatom a salzburginál, de engem nem a pénz motivált. Meg kell nézni a névsort, milyen játékosok töltöttek el itt éveket, majd aztán milyen csapatokban folytatták a pályafutásukat. Szenzációs karrierek kezdődtek Salzburgban, én is azért vagyok itt, hogy minél többet fejlődjek.

– A Red Bull Salzburggal kapcsolatban rendre elhangzik a folyamatos letámadás, az intenzív támadójáték. Belülről megtapasztalva hogyan zajlik egy futballista beillesztése a játékrendszerbe, ön hol tart a folyamatban?     
– Szerintem jól haladok. Az elején furcsa volt tapasztalni az iramot. Emlékszem, az első edzésemen a hét hét elleni játék során őrületes tempót diktált mindenki – a játékosok rugdosták egymást, volt, aki a földön feküdt, mást az orvosok kezeltek. Csak kapkodtam a fejemet, hová érkeztem, de belerázódtam – ugyanúgy megyek bele a párharcokba, mint bárki más, tetszik, hogy mindenki ezer fokon ég. Eleinte sokat foglalkozott velem a szakmai stáb, külön videóztak velem, az edzéseken sokat magyarázták az edzők, mi a feladatom, hogyan mozogjak. Mindenki odafigyel rám, ezért is értettem meg gyorsan, mi a szerepköröm, ezért is tudom bizonyítani a meccseken és az edzéseken, hogy erősítést jelentek a csapatnak.

A LEGMAGASABB SZINTHEZ BÍRNI KELL A MEGTERHELÉST

– Két héttel a szerződtetését követően menesztették Thomas Letsch vezetőedzőt. Feltételezem, eljátszott a gondolattal, mi lesz akkor, ha az utódja mást preferál a posztján.     
– Ha jól tudom, a sportigazgató szerette volna leginkább, hogy aláírjak, és a jelenleg alkalmazott négy–három–hármas felállásban nekem szánt jobb oldali szélső pozíciót kifejezetten szeretem. Azt várják tőlem, hogy csináljam azt, amiben a legjobb vagyok: keressem az egy egy elleni párharcokat, vállalkozzak minél többet. Szeretek befelé cselezni és lőni – a LASK ellen ilyen helyzetből találtam be –, de a pontos passzaimra is szükség van. Labdavesztés után egyértelmű a feladatom, gyorsan kell visszatámadnom.

– Kimerítőbbek a meccsek Ausztriában, mint az egyébként igazán jó erőnlétet igénylő szlovák élvonalban?     
– Összehasonlítottam a futóadataimat a DAC-os időszakoméval, és azt láttam, hogy nagy a különbség: Salzburgban még több métert teszek meg magas intenzitással, továbbá megugrott a sprintjeim száma. A folyamatos letámadás sokat kivesz az emberből, de ezért is akartam váltani. Ha a legmagasabb szintre vágysz, bírnod kell a megterhelést.

A NYÁRI FELKÉSZÜLÉS UTÁN ÖVÉ LEHET AZ ŐSZI SZEZON

– Néhány hónap tapasztalata alapján mi teszi annyira versenyképessé a Red Bull Salzburgot, hogy átigazolási időszakonként tízmillió eurós nagyságrendben értékesítsen labdarúgókat elit bajnokságba?
– A szakmai munka megkerülhetetlen, és a kiválasztásnak is biztosan nagy a szerepe. Körbenézve az edzőközpontban rendre azt látom, hogy mindenki a fejlődését szem előtt tartva dolgozik. Ha az edzés után lemegyek a konditerembe pluszmunkát végezni, biztos lehetek benne, hogy sok csapattársammal futok össze, és a pályán is azt tapasztalom, hogy mindenki megszakad – ez viszi a futballistákat és közvetve a klubot előre.

– Az ősszel élete szezonját futotta, de milyennek érzi a jelenlegi formáját?     
– Kész játékosként érkeztem Salzburgba, jó passzban vagyok. Ugyanakkor a nyári alapozáshoz nagy reményeket fűzök: ha végigcsinálom a felkészülést, még jobb állapotban leszek, és az őszi szezon az enyém lehet. Az a célom, hogy idővel elit bajnokságban játsszak, márpedig itt minden körülmény adva van ahhoz, hogy fejlesszem magam. Elsősorban a jobb lábamon kell csiszolnom, mert túl sokszor tolom a bal felé a labdát. Az is fontos, hogy minél többet gyakoroljam a letámadást, mert a legerősebb ligákban alapkövetelmény, hogy végigzakatoljam a meccseket.

– Bírná az elit bajnokságok erőnléti igénybevételét? Azért kérdezem, mert az utóbbi években több súlyos sérülése volt, a DAC-ban két és fél év alatt ötven mérkőzésig jutott.   
– Nem aggódom emiatt. Korábban a Fradinál sokat bajlódtam a combközelítő izmommal, ám egy finn specialista megműtött, és a hat-hét hónapos kihagyás után rendbe jött a jobb lábam. Sajnos a DAC-ban a ballal is ugyanaz volt a problémám, ezért újra kés alá feküdtem. Lekopogom, azóta semmi bajom, legalább másfél éve panaszmentes vagyok – és optimista.

– Volt olyan pont a pályafutásában, amikor elbizonytalanodott, hogy valaha eljut arra a szintre, ahová vágyik?     
– Sajnálom, hogy két év kiesett a sérülések miatt, és nem tudtam korábban megmutatni, ami szerintem mindig is bennem rejlett. Ezzel együtt sohasem kerültem padlóra, mindig gyorsan felálltam. Önmagában azt nagyra értékelem, hogy egészséges vagyok, az elhúzódó sérülések pedig türelmesebbé tettek. Mentálisan mindig is erős voltam, hiszem, hogy megvalósítom az álmaimat.

SOROKSÁRON SEM HITTE AZT, HOGY A REAL MADRIDBAN A HELYE

– Noha ferencvárosi nevelés, a DAC-ból tudott erősebb bajnokságba szerződni.     
– Amiért mindig is hálás leszek a Dunaszerdahelynek. Sokat fejlődtem a csapatnál, elegendő tapasztalatot szereztem, amelynek birtokában készen álltam a salzburgi kihívásra. Nem mellesleg a szlovák liga a magasabb tempójával jobban felkészített az osztrák Bundesligára, mint az NB I.

–  Pedig az FTC-nél óriási tehetségnek tartották – Hajnal Tamás az egyik korábbi nyilatkozatában elmondta, képességei alapján a német Bundesligába kerülhet. Hogyhogy nem tudta beverekedni magát az első csapatba?     
– Tizennégy évesen kerültem a Fradiba, tizenhét évesen tíz gólt szereztem az NB III-as tarcsiban, amivel kiérdemeltem, hogy az első kerettel készüljek, Spanyolországban a nagyokkal edzőtáboroztam. Az egyik edzőmeccsen gólt szereztem, azonban ekkor kezdődött a sérülékenyebb időszakom. Későn érő típusként sokat bajlódtam azzal, hogy hirtelenjében sokat nőttem. Ennek tulajdonítom, hogy nem tudtam kibontakozni, pedig Szerhij Rebrov hitt bennem – még azt is mondta, hogy labdával jobb vagyok Myrto Uzuninál. A felnőtteknél mindössze hatszor játszottam, viszont Soroksáron hasznos tapasztalatot szereztem, ami felkészített arra, ami a DAC-nál várt. 

–  Sok fiatal megtört volna attól, ha folyamatosan azt hallja, mekkora tehetség, mégis az NB II-ben játszatják. Hogyan birkózott meg ezzel lelkileg?     
– Sohasem gondoltam azt, hogy nekem ezért vagy azért a Real Madridban kellene játszanom. Kellő alázattal dolgoztam abban a csapatban, amelyben számítottak rám. Nyilván voltak nehezebb időszakok, de a futball megtanította, hogy egyszer fent, másszor lent, és sokat kell teperni azért, hogy mellénk álljon a szerencse. A Fradinál egyébként sokat lehetett ellesni a társaktól: Marko Marin hihetetlenül futballozott az edzéseken, Myrto Uzuninak a munkamorálja volt példás, Tokmac Nguen megoldásai élményszámba mentek, és Mohammed Abu Fanit is sokat figyeltem.

A VÁLOGATOTTBAN MEGMUTATTA, MIRE LEHET TŐLE SZÁMÍTANI

–  A salzburgiak szerint önre is érdemes figyelni: a következő Szoboszlai Dominikként mutatták be februárban. Ez teher vagy öröm?     
– Nagyon örültem, hogy hozzá hasonlítanak. Salzburgban büszkék arra, hogy innen indulva lett Premier ­League-győztes. Mindenki felnéz rá, és olyan pályafutást szeretne, mint amilyen az övé – én is. Persze mindenkinek más az útja, de remélem, az enyém is magasra vezet.

– A válogatottnak ő a csapatkapitánya. Milyen a kapcsolatuk?     
– Jóban vagyunk, és a salzburgi szerződésemmel lett újabb közös témánk. Mondta is, hogy szuper helyen vagyok a fejlődésem szempontjából, itt ő is rengeteget lépett előre, különösen a letámadás terén, ott szokott hozzá a nemzetközi szintű magas intenzitáshoz.

– A válogatott márciusi felkészülési mérkőzésein jó benyomást tett a szurkolókra és a játékostársaira.       
– Az írek elleni hazai vb-selejtezőn mutatkoztam be, ám a szlovénok és görögök elleni márciusi meccs után úgy tértem vissza Ausztriába, mintha ezeken léptem volna pályára először. Jól ment a játék, meg tudtam mutatni, mire lehet tőlem számítani. Marco Rossi megdicsért, és a többiek is mondták, csak így tovább. Örülök, hogy sikerült kivívnom a kerettagságot a júniusi meccsekre is.

–  Szeptembertől tétmérkőzések várnak a válogatottra. Milyennek értékeli a Nemzetek Ligája-csoportunkat, amelyben még Ukrajna, Grúzia és Észak-Írország szerepel?     
– Nem tartom könnyűnek, ám elég erősek vagyunk ahhoz, hogy visszajussunk az A-ligába. Leginkább a grúzok elleni meccseket várom. A DAC-nál jóban voltam a grúz srácokkal, megtanítottak nekem néhány kifejezést, de Hvicsa Kvarachelia miatt vagyok izgatott, szenzációs támadónak tartom, szívesen játszanék ellene.

Salzburgban járva igyekeztünk egy klubalkalmazottat is megszólaltatni Redzic Damirról. A Red Bullnál nyitottak voltak arra, hogy a vezetőedzőnek feltegyünk néhány kérdést a magyar válogatott szélsőről – Daniel Beichler szívesen jellemezte a télen szerződtetett játékost. „A legnagyobb erőssége kétségtelenül a gyorsasága, amit akkor tud a legjobban kamatoztatni, ha a szélen játszik: a vonal mellett helyezkedve, jobbról befelé törve, majd az erősebbik, bal lábával fejezve be az akciót – pontosan így szerzett nekünk egy csodálatos gólt nemrég a listavezető LASK ellen. Már elég sok játéklehetőséget kapott nálunk, több mérkőzésen kezdőként lépett pályára, egészen addig, amíg egy kisebb sérülés rövid időre vissza nem vetette. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy a következő idényben még fontosabb szerepet tölt be. Mindenképpen számolunk vele, még akkor is, ha több riválissal meg kell küzdenie azon a poszton. Bizonyítania kell, de én teljes mértékben hiszek benne, hogy képes rá. Az első fél éve a Red Bull Salzburgnál szintén sokat segít neki: már most jól beilleszkedett, és rengeteget tanult.”