Mocsai Lajos, a magyar kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya a horvátok ellen elveszített bronzmérkőzés után nem tűnt boldog vesztesnek, bár azért a kardjába sem dőlt.
 |
| Mocsai Lajos úgy véli, az Izland elleni találkozó túl sokat kivett a válogatottból (Fotó: MTI) |
– Így utólag a svédek elleni találkozó tétje számunkra valóban a második vagy negyedik hely volt?
– Tulajdonképpen igen. Ebben a mezőnyben ellenük lehetett volna igazából keresnivalónk. Az a vereség fáj a legjobban az olimpián, a többi kalkulálható volt. Ha Izland ellen nem töltünk a pályán egy futballmeccsnyi tiszta játékidőt – egy DVD-re fel sem tudtuk venni –, minden bizonnyal másképp alakul az elődöntő. Több fizikai és pszichés erő maradt volna, és akkor talán belőjük a svédek elleni hajrá kritikus pillanataiban azt a három ziccert, amellyel nyerhettünk volna.
– Három győzelemmel és öt vereséggel negyedikek. Nem volt több a csapatban?
– A csapat az olimpiából sokkal többet kihozott, mint amit a papírforma alapján el lehetett várni. A játékosállományunkhoz és az ellenfelekhez igazított kézilabdát játszottunk, az igazán kritikus meccseinket meg tudtuk nyerni, ennek köszönhetően kerültünk be a világ négy válogatottja közé. Lehetőségeinket eleve sok tényező határolta be. Nálunk ugye több pozícióban kellett cserélni támadásban és védekezésben, talán a mezőnyben mi cseréltük a legtöbbet.
– A szöuli olimpián és a londonin elért negyedik helyet, illetve a két csapat teljesítményét össze tudná hasonlítani, hiszen mindkettőt ön irányította?
– A párhuzam talán ezzel véget is ért. Alapjaiban más sportágról beszélünk, így a játékosokat sem lehet összevetni. A fizikai és döntési gyorsaság rettentő nagy szerepet kap már. Míg akkor meccsenként volt hatvan támadás, ma szinte mindkét fél ennyit támadhat, ezzel lényegében el is mondtam mindent. Ott már a négy közé érve nem volt meg az a sansz, ami most a svédek ellen azért még megadatott – papíron.
– Sajnáljuk, hogy nem jött össze az érem, vagy örüljünk annak, ami jutott?
– A nemzetközi erőviszonyokat ismerve, aki ebben a sportágban él vagy eléggé képben van, az tudja, hogy a negyedik helyünkkel bravúrosan szerepeltünk. Több fajsúlyos válogatott már hazautazott, sőt akad olyan, amely el sem jöhetett. A meccs utáni szomorúságra ez gyors gyógyírt jelent majd. Már a csoportbeli továbbjutásunk is bravúrszámba ment, kalapot kell emelnünk a játékosok előtt, mert emberfelettit nyújtottak. Ezzel az eredménnyel nagy szolgálatot tettünk a sportág fejlődésének odahaza.
– Így utólag a svédek elleni találkozó tétje számunkra valóban a második vagy negyedik hely volt?
– Tulajdonképpen igen. Ebben a mezőnyben ellenük lehetett volna igazából keresnivalónk. Az a vereség fáj a legjobban az olimpián, a többi kalkulálható volt. Ha Izland ellen nem töltünk a pályán egy futballmeccsnyi tiszta játékidőt – egy DVD-re fel sem tudtuk venni –, minden bizonnyal másképp alakul az elődöntő. Több fizikai és pszichés erő maradt volna, és akkor talán belőjük a svédek elleni hajrá kritikus pillanataiban azt a három ziccert, amellyel nyerhettünk volna.
– Három győzelemmel és öt vereséggel negyedikek. Nem volt több a csapatban?
– A csapat az olimpiából sokkal többet kihozott, mint amit a papírforma alapján el lehetett várni. A játékosállományunkhoz és az ellenfelekhez igazított kézilabdát játszottunk, az igazán kritikus meccseinket meg tudtuk nyerni, ennek köszönhetően kerültünk be a világ négy válogatottja közé. Lehetőségeinket eleve sok tényező határolta be. Nálunk ugye több pozícióban kellett cserélni támadásban és védekezésben, talán a mezőnyben mi cseréltük a legtöbbet.
– A szöuli olimpián és a londonin elért negyedik helyet, illetve a két csapat teljesítményét össze tudná hasonlítani, hiszen mindkettőt ön irányította?
– A párhuzam talán ezzel véget is ért. Alapjaiban más sportágról beszélünk, így a játékosokat sem lehet összevetni. A fizikai és döntési gyorsaság rettentő nagy szerepet kap már. Míg akkor meccsenként volt hatvan támadás, ma szinte mindkét fél ennyit támadhat, ezzel lényegében el is mondtam mindent. Ott már a négy közé érve nem volt meg az a sansz, ami most a svédek ellen azért még megadatott – papíron.
– Sajnáljuk, hogy nem jött össze az érem, vagy örüljünk annak, ami jutott?
– A nemzetközi erőviszonyokat ismerve, aki ebben a sportágban él vagy eléggé képben van, az tudja, hogy a negyedik helyünkkel bravúrosan szerepeltünk. Több fajsúlyos válogatott már hazautazott, sőt akad olyan, amely el sem jöhetett. A meccs utáni szomorúságra ez gyors gyógyírt jelent majd. Már a csoportbeli továbbjutásunk is bravúrszámba ment, kalapot kell emelnünk a játékosok előtt, mert emberfelettit nyújtottak. Ezzel az eredménnyel nagy szolgálatot tettünk a sportág fejlődésének odahaza.
Legfrissebb hírek
