Bodor Boldizsár boldogsága

Csakhogy ez volt az a találkozó, amikor a három pont megszerzésén túl nehezen lehetett bármiféle pozitívumot felfedezni a Róth Antal vezette alakulat játékában. A pályára lépett labdarúgók messze valós tudásuk alatt teljesítettek, nyoma sem volt annak az ötletes futballnak, amely négy nappal korábban a lettek ellen jellemezte az együttest, és ha nincs a találkozó végén egy remekül végrehajtott szabadrúgás, akkor most lehetne magyarázkodni…
–Tévedek, ha azt mondom, ezúttal éveket öregedett a kispadon?
– Tény és való, egyetlen porcikám sem kívánja az ehhez hasonló mérkőzéseket, de az is igaz, hogy az ilyen kilencven percek is hozzátartoznak az ember életéhez – mondta egy nappal az összecsapást követően az U 21-es csapat szövetségi edzője, Róth Antal. – Feltétlenül örülni csak a három pont megszerzésének tudok, de ugyanakkor remélem azt is, hogy valamennyi játékosnak életre szóló tapasztalatokat adott ez a meccs. Ebben a párharcban benne volt az, hogy a másfél éves közös munkánkat tesszük tönkre.
– Mi volt az oka a visszafogott teljesítménynek? Netán a labdarúgók lekezelték az amatőrökből álló ellenfelet?
– A találkozó előtt megpróbáltam minden eshetőségre felkészíteni a labdarúgókat, így tudták, hogy milyen stílusban játszik majd az ellenfél, hogy a Máltáról érkező játékvezető minden bizonnyal nem velünk szimpatizál majd, de azzal is tisztában voltak, a pályán csakis magukra számíthatnak. Kértem a játékosokat, hogy száz százalék helyett százhúszra tervezzenek, ugyanis nem az ellenfél erőssége határozza meg, hogy milyennek kell lennie a hozzáállásnak. Mindezek ellenére türelmetlenek, idegesek, pontatlanok voltak, a széleken nem tudtak létszámfölényes támadásokat vezetni, és bizony, védekezésben is több hibát elkövettek. Hozzáteszem, elhamarkodottnak éreztem a hazai büntető megítélését és Pusztai Olivér kiállítását.
– Mi járt a fejében akkor, amikor már csak néhány perc volt hátra a találkozóból, az eredmény pedig egy egy volt?
– Számunkra csak a győzelem volt az elfogadható, és a megszerzésében az utolsó pillanatig reménykedtem. Nemegyszer bebizonyosodott már, aki nem bízik a játékosaiban és saját magában, az vereségre van ítélve. A sors a korábbiakkal ellentétben ezúttal a mi kezünket fogta…
Nem vitás, az esélyek továbbra is élnek, ám ehhez kellett a Germinal Beerschot légiósának, Bodor Boldizsárnak a remek szabadrúgásgólja is.
– Tudtuk, hogy nem lesz könnyű megszerezni a három pontot, bár ennyire nehéz mérkőzésre azért nem számítottunk – emlékezett a találkozóra Bodor Boldizsár. – Kapkodtunk, sokat hibáztunk, nem tudtuk azt megvalósítani, amit elterveztünk. Az edzéseken sokat gyakorolom a szabadrúgásokat, sőt Belgiumban már sikerült is ily módon a hálóba találnom, azonban ennyire fontos gólt még nem szereztem. Így aztán nagyon boldog vagyok…