Szimcsák István halálára

Gyors, pontos, megbízható. Ezekkel a tulajdonságokkal jellemezhető az MTK (Vörös Lobogó) egykori kiváló balszélsője. Bukovi Márton, a Hungária körúti legénység mestere 21 évesen, 1954 tavaszán a Vasas Izzó elleni mérkőzésen bizalmat szavazott neki, és olyan nagyszerű futballisták között mutatkozott be az NB I-ben, mint Hidegkuti Nándor, Sándor Károly, Kovács Imre, Palotás Péter, Lantos Mihály. Aztán 1955-től már állandó tagja volt az együttesnek, és 1963 végéig az is maradt. Bajnoki címet az 1957–58-as idényben nyert, és kétszer vehette át az akkor nagyon rangos KK-t. E sorozatban az 1955-ös szezonban az elődöntőben a korszak két kiemelkedő csapata, a Vörös Lobogó és a Bp. Honvéd került szembe egymással. Előbb a Népstadionban 75 ezer néző előtt a Honvéd nyert 5:2-re, s bár senki sem gondolta, hogy a Vörös Lobogó jut a döntőbe, a visszavágón pazar játékkal 5:1-re nyertek Hidegkutiék. A döntő, a prágai UDA (a későbbi Dukla) ellen már edzőmeccsnek számított, 6:0-ra győzött itthon a VL. Az 1963-as KK-döntőben aVasas volt az MTK ellenfele, s az első meccs 2:1-es MTK-sikere után a visszavágó 1:1 lett.Sok sikeres bajnoki alakítása közül kiemelkedik az 1961 tavaszán megvívott Ferencváros elleni derbi: három gólt szerzett az örökrangadón, 4:2-re diadalmaskodott az MTK. Az NB I-ben összesen 204 mérkőzést játszott és 33 gólt ért el. 1963 végén Angyalföldre igazolt, s utolsó élvonalbeli mérkőzése a Komló–Vasas derbi volt.A válogatottban hat alkalommal játszott. Már 1955-ben bekerült a nemzeti csapatba, a májusi skandináv túrán játszott két találkozón, majd négy évvel később hívták meg újra a legjobbak közé. Utoljára 1961 szeptemberében az NDK csapatát Kelet-Berlinben 3:2-re legyőző együttesben futballozott.