Későn kért bocsánatot

– Éppen hol?
– Kijevben – felelte Bodnár László.
– Lehetne Rigában is…
– Tudom.
– Ehelyett?
– Olykor edzek a kijeviek második csapatánál, de inkább egyedül. Semmi több. Pályára nem léphetek még köztük sem, mert Ukrajnában van egy olyan szabály, hogy az A-csapat keretéből csak négyen futballozhatnak a tartalék mecscsén. Amióta kikerültem a keretből, Mihajlicsenko rendszeresen küldi a négy játékost a juniorokhoz…
– A klub sajtóosztályán egyértelműen fogalmaztak: Bodnár Lászlónak nincs jövője a Dinamónál, tévedtek önnel kapcsolatban. Ez annyit tesz, hogy Valerij Lobanovszkij is tévedett, elvégre az egykori edzőmogul kérésére került Kijevbe… Hogy jutott idáig a Bajnokok Ligájában évről évre szereplő együttes kezdőcsapatától?
– Röviden összefoglalhatom: megromlott a viszonyom Mihajlicsenkóval.
– Ilyen helyzetből mindig az edző jön ki jobban.
– Ezért is tartok itt.
– Pedig kezdetben Mihajlicsenkóval sem volt "gondja”, rendszeresen játszott…
– Volt. Két éve, egy ciprusi edzőtáborozás alkalmával – még élt Lobanovszkij – összeszólalkoztam Mihajlicsenkóval, aki pályaedzőként ide-oda küldözgetett meccs közben a pályán, én meg kiszóltam neki, hogy ha Lobanovszkij elégedett, akkor ő miért dirigál? Szóval én nem mostantól számítom a kapcsolatunk megromlását.
– Kell még lennie valaminek, egy régi "beszólás“ miatt csak nem kerülhetett ilyen helyzetbe!?
– Nyáron az egyik edzőmeccsünkön mindenki háromszor tizenöt percet játszott volna. Az első adagnál nem volt semmi gond, a második negyedórára be sem küldött az edző, a harmadikban pedig lecserélt. Utóbb megkérdeztem tőle: miért? Mit csináltam rosszul? Nem válaszolt. Aztán a következő felkészülési meccsünkön megint kezdő voltam. Akkoriban épültem fel a hasfalsérülésemből, és a huszadik perc környékén belémszálltak. Elvesztettem a fejem, meglöktem a velem szabálytalankodót, mire Mihajlicsenko lecserélt, én meg dühömben eldobtam a mezem. A csapat előtt aztán csak annyit kérdezett tőlem: van menedzserem? Mert akkor szóljak neki…
– És a menedzsere, Varga Sándor mit tanácsolt önnek?
– Hogy kérjek bocsánatot a klubtól és az edzőtől. Megtettem, de már késő volt. Makacs voltam, túl sokszor álltam Mihajlicsenko elé, hogy tisztázzam a helyzetet, hogy mondja meg, ha baja van velem. Ez lett belőle.
– A katonás szigoráról híres kijevi iskolában bebizonyosodott, nem ez a helyes viselkedés, de akkor még ott van az a vád, miszerint a hozzáállásával is gondok voltak…
– Ha így lett volna, ha nem edzek rendesen, akkor hogy érhettem volna el a második legjobb teljesítményt a fizikai felmérésen? Nem szakmai okok miatt kerültem ki a csapatból, a brazil Alessandro, akit sok pénzért a helyemre szerződtettek, nem jobb futballista nálam, sőt. Megjegyzem, nem is játszik…
– Nem hiszem, hogy ez vigasztalja, mellesleg a magyar szurkolókat sem érdekli. Az már inkább, hogy mi lesz önnel, az európai átigazolási piac ugyanis bezárt. Ráadásul egy évig még Kijevhez köti a szerződése.
– A Hamburg és a Monaco is érdeklődött, végül nem vittek, mert nem játszom… A téli átigazolási időszakig kölcsön sem adhatnak a Dinamótól, szóval nehéz helyzetben vagyok, de bízom benne, hogy a menedzserem és a klub talál valami kiutat, hiszen a mostani állapot nekik és nekem sem jó. Igyekszem pozitívan gondolkodni, tudom, hogy előbb-utóbb lesz csapatom. Tisztában vagyok a képességeimmel, máshol is megállnám a helyem.
– Nem bánta meg, hogy egykor elfogadta az ajánlatukat?
– Nem. Rengeteget fejlődtem Kijevben, válogatott labdarúgó lettem, szerepelhettem a BL-ben, kisebb megszakításokkal ugyan, de játszottam az együttesben. Csak ez az utolsó néhány hónap… Ezt kihagytam volna.