Amikor a vereség sem szégyen

Erre a kontinensviadalra a magyar futsalválogatott nem jutott ki, ám ha a vb-selejtezőn kiejti az olasz kispályás csapatot, ott lehet a jövő évi világbajnokságon. A párosítás esélyese természetesen nem a magyar gárda, hiszen míg a mieink amatőrként – mondhatni szórakozásból – futballoznak, addig az olasz együttes tagjai egytől egyig profi játékosok. Az olasz válogatottban szerepel a világ egyik legismertebb kispályás labdarúgója, Nando Grana, aki a BL-győztes spanyol Playas de Castelon játékosa. A La Gazetta dello Sport újságírójától megtudtuk, Olaszországban egyre népszerűbb sportág a futsal: az első osztályban, a Seria A-ban 14 csapat szerepel, de a profiligán kívül rengeteg regionális küzdelmet is rendeznek. Az élvonalban induló kluboknak saját sportcsarnokaik vannak, naponta egy, esetenként több edzéssel készülnek a játékosok. A bajnokikon csak a szerződtetett labdarúgók léphetnek parkettre, s ezek a futballisták évi 20 ezer és 50 ezer euró (5.4 és 13.5 millió forint) között keresnek – tehát nem meglepő, hogy jelenleg Olaszország Európa legjobbja. Magyarországon teljesen más a helyzet, nálunk a munkából érkeznek a játékosok a helyi általános iskola tornatermébe, amelyben csapatuk gyakorol. Ezért is nagy dolog, hogy a Kozma Mihály irányította magyar gárda ilyen remekül szerepel az idén – válogatottunk Európa tíz legjobbja között van.
A vb-selejtezőn csapatunk nem vallott szégyent, a végén a szövetségi edző kockáztatott, és ez nem jött be.

Magyarország–Olaszország 0–4 (0–0)
Kőbányai út, 600 néző. V: Badura, Borosak (mindkettő szlovák)
MAGYARORSZÁG: Balázs Z. – Baranyai, Simon B., Zsámár, Madarász. Cs: Tóth Sz., Jávor I., Somogyi G., Vígh, Tóth M. Szövetségi edző: Kozma Mihály
OLASZORSZÁG: Angelini – Grana, Zaffiro, E. Bertoni, Bataro. Cs: Pellegrini, Vitentini, De Michile, Foglia, R. Bertoni Moratelli. Szövetségi edző: Alessandro Nuttorini
G: E. Bertoni (2), R. Bertoni, Foglia