Még mindig lövésre lendül a világhírű csatár bal lába

"Már megvettem az ajándékot, és remélem, meglepem vele Öcsit. Imádja a bort és szerencsére ihat is, az orvosok mondják, még jót is tesz neki egy-két pohár finom nemes nedű, hiszen tágítja az ereket, amire neki óriási szüksége van. Itt van nálam eldugva egy fehér száraz Etyeki Cuveé, azt majd átadom neki, mi több, koccintok is vele. Már persze, ha megkínál. De nem irigy, nehogy azt higgye, hogy sajnálna tőlem bármit is. Olykor morog velem, főleg akkor, amikor fölkeltem a délutáni szunyókálásából. Tudja, egyre többet alszik, ebéd után rendszeresen ágyba bújik, és ha már túl sokáig alszik, akkor kénytelen vagyok felrázni… Elképzelheti, ilyenkor mit kapok tőle. De aztán lenyugszik, és már kapcsoltatja is be a televíziókészüléket, és nézi megállás nélkül a sportcsatornákat. Hihetetlen, de képes egész álló nap meccseket nézni. Néha figyelem, és látom, hogy mozdítja a lábát, ahogy lendül a teste, ahogy gesztikulál, mintha még mindig ő is a pályán lenne. Sajnos beszélgetni már nem lehet vele a meccsekről. Igazából nem érzékeli azt, hogy ki játszik és hogy mennyi az eredmény. De boldog, higgye el, boldog, ahogy nézi a meccseket. Úgy érzem, engem nagyon kedvel, ha valamiért el kell mennem elintézni ezt vagy azt, és jövök vissza hozzá, barátságosan rám förmed, megkérdezve mindig: hol voltál, te csavargó? A Wales elleni meccsre nem vittem ki, az már túl sok, úgy látom, egyre nehezebben bírja, ha hosszú ideig távol van a kórteremtől. Egyre hamarabb elfárad, viszont hétfőn biztosan ott leszünk a Három Fenyő étteremben, ahol felköszöntik őt a Gyermeküdültetési Alapítvány vezetői, amelyet korábban szegény Papp Lászlóval együtt rendszeresen támogatott. Még az is lehet, hogy majd a Régi Siposban összejön a baráti társaság egy koccintásra. Tudom, hogy a barátai mindenképpen szeretnék felköszönteni. Nem könnyű vele, de azt mondom, hálás lehetek a sorsnak, hogy nekem jutott ez a feladat, vigyázni Öcsire. Nem cserélnék senkivel."