Magányosan a páholyban

– Amikor értesültünk arról, hogy a futballszövetség a válogatott Wales elleni találkozóját arra is felhasználja, hogy emlékezzenek a fiamra, akkor ezt a hírt megnyugvással fogadtuk – mondta tegnap idősebb Fehér Miklós, az édesapa. – Jólesett az MLSZ gesztusa annál is inkább, mivel Miki fiam huszonötödik válogatottságát még egy csokor virággal sem ünnepelték. Akkor fiamnak ez nagyon rosszul esett, és én próbáltam vigasztalni, mindig csak azt hangsúlyoztam: nem baj, fiam, az ötvenedik után megkapod a kárpótlást.
– Honnan nézték a mérkőzést?
– Az MLSZ elnöke, Bozóky Imre fogadott bennünket, majd felkísért az elnöki páholyba, ahol végignéztük, végigzokogtuk a megemlékezést és aztán a válogatott mérkőzést, a szurkolók szeretete, a megemlékező transzparensek látványa a szívünkbe markolt. Kegyetlenül nehéz időszakot éltünk át a stadionban. A mérkőzés alatt magunkra maradtunk, velünk senki nem foglalkozott – igaz, ezt nem is igényeltük –, sőt a találkozó után sem szólt hozzánk senki, így a hármas sípszó után csendben elhagytuk a páholyt, a stadiont és hazautaztunk Győrbe.
– A borzalmas tragédia mennyire változtatta meg a család labdarúgás iránti érdeklődését?
– Semennyire. Én is labdarúgó voltam, negyvenéves koromig aktív játékos.Boldog voltam, amikor fiam született, és kiderült, hogy rajongásig szereti a focit. Örömmel töltött el a fejlődése, hogy a pályafutása felfelé ível, hogy válogatott lehetett. Ami borzalmas, hogy minderről már csak múlt időben lehet beszélni…
– A Wales elleni meccs már-már durvaságba hajlott, és ráadásul a válogatott kikapott.
– Kemény meccs volt, az igaz, sajnálom, hogy vereség lett a vége, de… Szeretném azt, ha a magyar foci a jelenleginél jobb és közönségszórakoztatóbb lenne. Higgyék el, erre van remény.