Lothar a miénk!

De elég e cselédtempóból, értékeljünk visszafogottan, elvégre úgy fest, csupán a Besiktasnál zajló elnökválasztási kampány csapott át az országhatáron, Matthäus a miénk, s Buda várát sem fenyegeti veszély.
Tanulsága, persze, van az ügynek. Egyrészt, hogy Lothar kelendő portéka a futballpiacon, tehát a jövőben is felkészülhetünk arra, néhányszor el kívánják csábítani tőlünk. Másrészt sajnos abban a helyzetben vagyunk, hogy – ezt muszáj őszintén bevallani – nem igazán lepődnénk meg, ha ő igent mondana. Amivel nem arra utalunk, hogy a Partizant mily hirtelen hagyta ott, meg hogy pénz beszél, kutya ugat – mintsem inkább arra, hogy Lothar nyilván felmérte, hol is tartunk valójában. Legkésőbb a brazilokkal vívott gálamérkőzésen. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy sansztalanok vagyunk a világbajnoki selejtezőkön, de azt az ő elitfutballon edződött szeme kristálytisztán látja (látnia kell), a fontos mérkőzéseken 120 százalékos teljesítmény, egy kis szerencsre, és egy-két, a japánok elleni meccs tizenegyeséhez "méltó" büntető kell ahhoz, hogy ott viríthassunk Németországban. Mesélik, valamikor a tavaszi idény kezdetén egy rangadón jól hallhatóan felcsattant a német világsztár: "Ez egy élcsapat, mégis nyolc játékos áll a pályán!" – ezen ő persze változtathat, azaz a válogatottban gyaníthatóan többet fognak loholni a kiválasztottak, évtizedek beidegződéseit, elbaltázásait azonban ő aligha rakhatja helyre hónapok alatt.
Ebben az egészben az a fura, hogy amint egy ilyen hír felreppen, rögvest sokasodnak a kérdőjelek. Amit eladdig a közös nevező elérése érdekében tett húzásoknak tartottunk – a Himnusz éneklése, pofon a walesinek –, arra seperc alatt ráfoghatták, na, szép kis píárhúzás volt, semmi több. Holott tényleg az összetartozást akarta vele kifejezni, és én ezért hiszem el neki, valóban marad, ez a kimondhatatlan nevű török ipse valóban csak szavazatokat akar szerezni Lothar Matthäus nevének bedobásával.
A baj csak az, hogy egyetlen ilyen "szellőztetés" elegendő manapság a fél ország megbolondításához. És ez a tragédia. Matthäusról is sokan úgy gondolták, menni fog, a világhálón például fordulásból kapásból lehazaárulózták (ami mutatja, közülünk valónak tekintjük).
Megjegyzem, a Domino–Vasas vízilabda bajnoki döntő előtt az internetes csaholók egy része megannyi rajongóval elhitette, le van vajazva minden, hülye az, aki kimegy az uszodába, elvégre a megállapodás szerint a Vasas a bajnok, a Dominóé az Euroliga. A Domino címvédésével legalábbis megdőlt a tézis – és remélhető, Lothar Matthäus szintén meggyőzően cáfol.
Még ha ez minimum két évet is vesz igénybe.