Nagy erőpróbára készülve

Nos, ha másért nem, azért biztosan, mert a maláj nemzeti tizenegy új szövetségi kapitánya egy magyar mesteredző, Bicskei Bertalan, aki bár július 17. után kezdi el az új munkáját, már két hete elutazott Kuala Lumpurba. A világjáró szakembert (Bicskei Bertalan dolgozott már Svájcban, Dél-Koreában, Szaúd-Arábiában, Egyiptomban, Kínában) tegnap telefonon értük utol – természetesen egy maláj labdarúgó-mérkőzés kellős közepén.

– Vágjunk a közepibe, kapitány úr: milyenek a tapasztalatai a malajziai futballról, illetve összeállította-e már az új válogatott keretét?
– Egyelőre a tapasztalatszerzés napjai vannak mögöttem, ám miután itt zajlik a bajnokság, kellemes a helyzetem, hiszen különböző mérkőzéseken mérhetem fel a játékosok képességeit – mondta Bicskei Bertalan. – Most egy másodosztályú meccsen, a PORM–Telecom Melakka öszszecsapáson jegyzetelek, ugyanis a maláj futballban nem csupán az élvonalból kerülnek ki válogatott futballisták. Az első osztályban nyolc, míg a második ligában kétszer kilenc csapat küzd. Ami ezt a most látott meccset számomra különösen érdekessé teszi, hogy a hazaiaknál, azaz a PORM együttesében futballozik egy színes bőrű játékos, Jozef Vidra, akiről, úgy rémlik, már olvastam, és a neve alapján kíváncsi vagyok, hogy honnan érkezett Kuala Lumpurba. A számításba vehető válogatott labdarúgók közül pedig az élvonalbeli Pahang–Perak rangadón – amelyet nem mellékesen az addig harmadik helyezett Perak három kettőre nyert meg az éllovas Pahang ellen, amelyik csapatban pedig évekkel ezelőtt Bücs Zsolt is légióskodott – négy-négy válogatott labdarúgót is felmérhettem.
– Milyenek a meccsek, és milyen az eddig túl harsogó eredményeket még nem mutató maláj futball?
– Rendkívül gyors futballt játszanak a csapatok, a többségében alacsonyabb termetű és egyénileg jól képzett labdarúgóknak értelemszerűen ez a stílus fekszik is, azonban összjátékban nem túl kiforrottak. Persze egyelőre csak a klubfutball, és azonbelül is inkább a másodosztályú csapatok játékát elemezhettem, azonban, gondolom, a gyorsaság a fő stílusjegye a válogatottnak is. A legjobbakkal most ismerkedhetem meg, ugyanis most rendezik meg a Malajzia–Szingapúr válogatott találkozót. Ez a meccs olyan presztízzsel bír, mint odahaza, mondjuk, a magyar–osztrák válogatott összecsapások. Ezenkívül a jövő héten egy bemutató mérkőzés keretében a Norwich City játszik a nemzeti csapat ellen, és azután veszem át a válogatottat Allan Harristől.
– Beszélgetett már a búcsúzó kapitánnyal?
– Hétfőn találkozunk majd. Remek szakembertől veszem át a munkát, hiszen Allan Harris annak idején a korábbi angol, majd ausztrál szövetségi kapitány Terry Venables mellett dolgozott, és a Barcelonánál volt az angol szakvezető palyaedzője is. A vele való szakmai elemzés és persze a soron következő két válogatott mérkőzés alapján már élesebb lesz a kép a válogatottal kapcsolatban.
– Amikor a szerződését aláírta, említette, hogy a körülmények parádésak. Akkor egynapnyi kinntartózkodás után mondta ezt, kíváncsi vagyok, hogy most milyenek a benyomásai?
– Nem szeretnék feleslegesen áradozni, így csupán annyit mondok, hogy szövetségi kapitányként a következő lehetőségek közül választhatok: készülhetek a legjobbakkal a szövetség által működtetett, extrán felszerelt futballbázison, és ezenkívül csak Kuala Lumpurban választhatok még további nyolc, hipermodernül felszerelt edzőközpont közül. Azt hiszem, ez a példa is elegendő alátámasztást ad ahhoz, hogy errefelé komoly befektetéssel próbálják fejleszteni a futballt, és hogy nekem valóban csak a szakmai munkával kell törődnöm, és minél jobban felkészíteni a válogatottat arra, hogy jó eredményeket produkáljon. A munkára lesz időm, hiszen az én nagy erőpróbám a szeptember nyolcadikai, Kína elleni világbajnoki selejtező lesz.