Kerkrade: nem végállomás

Lebbentette fel a fátylat Varga Sándor, a péntek délután a holland Roda JC-hez szerződő Bodnár László menedzsere a 17-szeres válogatott védő csapatkeresési nehézségeiről. – A helyzet ugyanis az, hogy a londoniak jobbhátvéd után kutattak, és felmerült Laci neve is, csakhogy ez az adat bizony nem mellette szólt. Jó hír ugyanakkor, hogy a róla készült kazetta megtekintése után Arséne Wenger azt mondta: a jövőben rajta tartják a szemüket. De visszatérve a hollandokhoz, amikor a Rodánál is előkerült a fent emlegetett kérdés, úgy feleltem: nézzétek, ha többször pályára lépett volna, nem biztos, hogy most itt lenne… Aztán jót nevettünk az egészen, Laci ugyanis az edzéseken kétséget sem hagyott afelől, hogy bőven megüti a Roda által képviselt minőséget. Sőt…"– Vasárnap már utazik is Hollandiába, de mikor játszhatja első meccsét a Rodában?– Van bennem némi félsz, hogy az ukrán szövetségnél nem kapkodják el a játékengedélyem kiadását, de azért reménykedem, hogy tíz napon belül már minden rendben lesz – válaszolt optimistán a holland Roda JC-hez kettő plusz három évre aláíró jobbhátvéd, Bodnár László.– A Dinamo Kelet-Európa egyik legnagyobb klubja, nemzetközi sikerekkel ékesített büszke múlt áll mögötte. A Roda – ne értsen félre – más kategória… Ön szerint?– Nyugati klub, és ez a későbbiekre tekintettel nagyon fontos részlet. A holland bajnokság, ha nem is a legerősebb, de mindenképpen jó színvonalat képvisel Európában, a Roda pedig ennek a sorozatnak meghatározó csapata lett az elmúlt években. Kétszer nyert például kupát az utóbbi évtizedben, közvetve pedig a három nagy, az Ajax, a PSV és a Feyenoord után következő vonulat egyik legjobbja.– Készült belőlük?– Nem nagyon, csak amit itt-ott hallottam róluk, és megjegyeztem.– Idézném: a későbbiekre tekintettel. Sejthető a válasz, de öntől szeretném hallani – a Roda nem a végállomás?– A legfontosabb, hogy pályára léphessek minél többször, hogy fejlődhessek, hogy újra játékba lendüljek. Aztán… Történhet bármi. Ugyanakkor nem titok, a szerződésemben vannak olyan pontok, amelyek megkönnyítik az előmenetelemet. Mellesleg a Roda egyébként is híres – még saját hazájában is – a játékospolitikájáról. Az idén például hat labdarúgót adtak el ide-oda, a Besiktasnak, az Ajaxnak… Szóval, olyan megállapodást kötöttünk, amely szerint ha egy nagy klub vinni akar, azzal mind a két fél jól jár.– Illetve mindhárman… A Roda érdeklődése amúgy nem újkeletű. Másfél éve már szóba került, hogy Kerkradéban folytatja. Wiljan Vloet volt akkor is az edző?– Ô, csakhogy akkoriban a Dinamóval a BL-ben játszottam, stabil csapattag voltam, szóval rövid puhatolódzás után letettek rólam, mondván, biztosan sokba kerülnék.– És most… Varázsütésre megjelentek a hollandok?– Tulajdonképpen igen, de azért arra is szükség volt, hogy Balla György menedzser megemlítse nekik: szabadon igazolható vagyok, szóval, ha még mindig úgy gondolják… – Hogyan fogadták a játékostársak?– Tisztelettel. Apró sugdolózás volt, hogy ez a srác a Dinamó Kijev futballistája volt, BL-meccseket játszott… Soroljam? Nekem is meglepetést jelentett, de persze jólesett ez a figyelem. – Megkockáztatom, könnyebb dolga lesz, mint Kijevben volt, elvégre Bodor Boldizsár személyében honfitársa is akad a keretben.– A beilleszkedésben hihetetlen sokat jelent az ilyesmi, örülök, hogy egy csapatban játszunk majd. Egyébként abban is más a mostani helyzet, hogy Kerkradéban szinte rögtön otthon éreztem magam, úgy a városban. mint az öltözőben. Nagyon fiatal a társaság, jókedvű, csupa-csupa jót tudnék csak mondani róla. Tudja, várom is az indulást.