Lelkiismeret

Ez az, ami az utóbbi időben egyre ismeretlenebb fogalommá kezd válni. Annál népszerűbb viszont a képmutatás, az álnokság, az álszentség. A mai világban nem divatos, aki lelkiismeretes. Az ilyen ember mögött összesúgnak a kollégái, akár még a barátai is kinevetik. Törtetni kell, nagyképűsködni, összevissza kavarni. Nyilatkozni, majd módosítani, hogy nem egészen azt gondoltam; hülyének nézni a másikat, gátlástalanul viselkedni. A politikában nem újdonság e magatartás, sajnos ma már a sportban is egyre gyakoribb. Athén kapcsán sokkal többet beszélünk a sokak által áldozatoknak feltüntetett, a magyarság elleni hadjárat szenvedő alanyainak kinevezett doppingolással megvádoltakról és a "csak" az eljárási rendet megsértőkről, mint azokról, akik valóban felhőtlen örömet szereztek. E mai lelketlen világban, ugye, ez a természetes. Jó lenne bízni: a csendes, a hallgatag többség számára, nem az. A sok negatív (esetünkben pozitív) történés és az utána következő, visszatetszőnek tűnő sportvezetői, sportolói védekezési hullám elhomályosíthatta ugyan az olimpia magyar sikereit, ám a lelkiismeretesek minden bizonnyal tudják, mit hogyan kell értékelni.Kiderül az igazság? Valószínűleg soha, mert nagyon nagy tétről van szó. Hatalmas pénzről, s aki nem lelkiismeretes, az sok mindenre képes. Feljelentőlevél írására, nem tiszta felkészülésre, sunyi hallgatásra, rosszul csengő magyarázkodásra, a még esetleg dübörgő lelkiismeret könyörtelen elhallgattatására. Milyen lelkiviláguk lehet azoknak, akik kollégánkat ütötték meg Zágrábban, féltéglákat dobálva az autókra, azoknak, akik a rend őreiként, a biztonsági szolgálat tagjaiként zargatták a magyarokat. (Cselekedetükre a két évvel ezelőtti pécsi válogatott mérkőzésen, a horvát szurkolók elleni nem éppen barátságos "zsarufogadtatás" sem lehet mentség.) S bár egy futballbíró mindig meg tudja magyarázni, miért adott piros lapot, remélhetőleg az angol játékvezetőnek okozott néhány kellemetlen percet szombati fújása. (A vereséget, a rossz játékot, a gyermeteg hibákat persze nagyon nagy hiba lenne erre fogni.)Ha valaki esetleg mégis úgy gondolja, jobb lenne beszélni, tisztázni a tisztázandókat, kimondani a ma még kimondhatatlant, ám ehhez - mert meg akar felelni e mai lélektelen világ követelményeinek - nincs elég bátorsága, hívja segítségül a Bibliából Péter apostolt: "Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot." (I. levél, 3:10)