Inkább nem gabalyodnék bele az elmúlt heti máltai produkció analizálásába, amelynek egyébként is annak fényében lenne értelme, ha összevetjük a 2006-os világbajnokságra eséllyel pályázó gárdák produkcióival. Ha ezt tenném, rögvest egyike lennék a negatív kisugárzóknak, akiknek hatásaitól Lothar Matthäus igyekszik megóvni csapatát, illetve utókezelés gyanánt felszámolni a játékosok fejében az efféle konkolyhintők okozta károkat. Átmosni az agyakat - azt hiszem, ezt a kifejezést használta a szövetségi kapitány, aki arról beszélt a meccset követően, hogy jó volna inkább a pozitívumokkal foglalkozni, mert az teszi igazán nehézzé az ő munkáját meg bárkiét a magyar futballban, hogy a sportágat körülvevő légkör mérgezett, szinte mindenki a rosszat veszi észre, szinte csak a negatívumokról esik szó és a többi és a többi.Megmondom őszintén, dicséretes vállalkozás Lothar Matthäusé, csak éppen emberfelettinek tetszik. Igen, ha valaki, akkor egy hozzá hasonlatos legenda lehet képes elindítani valamiféle gyökeresebb változást - ha már itthon, a mi legendáink között nincs erre alkalmas személy. De el tudja-e indítani? El lehet-e egyáltalán?Az egész akcióterv elátkozottságát egyébként egyetlen adatsorral elég illusztrálni. A világbajnokságok idestova háromnegyed évszázada íródó históriájában mindössze 11 náció volt képes bekerülni a fináléba. Akadtak nagyobb bravúrok, hatalmas meglepetések a küszöbig vezető úton - ám a döntő más műfaj, oda eljutni különleges tudást feltételez. Tizenegy nemzet. Anglia, Argentína, Brazília, Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, Svédország, Uruguay. Meg mi. Nézzék végig a névsort. Elitnemzetek voltak - és azok is maradtak. Egyedül Magyarország zuhant a mélybe. Egyes-egyedül mi vagyunk azok a fent felsoroltak közül, akinek sem az elmúlt évtizedekben, sem a jelenben, sem az előttünk álló, ki tudja, hány esztendőben fikarcnyi esélyünk sem volt, és nem lesz egy újabb fináléra, és egyedül mi vagyunk azok, akik a Málta elleni nyögvenyelés után kényszeredetten hajszoljuk a pozitívumokat, de csupán ábrándozunk a legjobb harminckettőről, nem pedig realitásként beszélünk a kvalifikációról.Lecsúsztunk a lejtőn, elég randán. A lecsúszottaknál pedig általában a veszekedéstől hangos a családi hajlék, marakodás zajlik, sértegetések repkednek a levegőben, mindenki a saját hasznát lesi, a légkör mérgezett, a jobb sorsra valók elmenekülnek, a segíteni szándékozók visszafordulnak az ajtóból, hallván az ordítozást, látván a züllést, a romlás virágait. Aki beleszületik ebbe, az talán tűri. De aki egykor szebb napokat látott, az mindezt szinte képtelen feldolgozni. Túl a traumán egykedvűvé válik, beszűkül, mindenben a rosszat látja.Értse meg, Lothar - elfelejtettünk nevetni.
Legfrissebb hírek
