Lisztes Krisztián: Nincs idő kísérletezni

- Pályafutása során volt már hasonlóan hosszú, aktív futballtól mentes időszak?
- Még soha - mondja határozottan, kissé keserűen Lisztes. - Nem emlékszem pontosan, mi volt a maximum, talán pár hétre hiányoztam, de hónapokra soha.

- Mi volt a nehezebb? Fizikailag utolérni önmagát és a társakat, vagy esetleg a lelki, a pszichés szintentartás és motiváció, hogy most nem szabad elveszetni a hitét, menni és csinálni kell tovább?
- Volt elég dolgom és azokkal lefoglaltam magam. Nem sok időm volt gondolkodni a miérteken és a hogyanokon, rágni magam, hiszen ez a történtek után úgy is felesleges lett volna.

- Legalább a család profitált valamit abból, hogy a férj, az apuka most tőle független okok miatt éppen nem futballozik?
- Még ez sem jött össze. Időben még talán kevesebbet is voltam itthon, mint egészségesen. A csapattal ugyan nem utaztam, de a hazai mérkőzéseken mindig ott voltam. Ezen kívül amíg a csapatnak általában napi egy edzése volt, addig én délelőtt és délután is jártam rehabilitációra. Erősítettem, kondiztam, az orvosok pedig vizsgálgattak és kíváncsian várták, velem együtt, a sérült rész hogyan reagál a terhelésre.

- És, hogyan reagált?
- Egyszer így, máskor úgy. A lábamra mindig figyeltek a szakemberek, mit bír, mennyire dagad be adott esetben. Ha minden rendben volt, akkor emelhettem az adagon, de ez egy nagyon hosszú és keserves folyamat volt. Mindezt teljesen egyedül, amíg én a stadion egyik sarkában voltam, a többiek a másikban. Csapatjátékosként úgy készülhettem hosszú hónapokon keresztül, mint egy egyéni sportág magányos farkasa. Ez is nagyon új és furcsa volt számomra.

- Mióta edz újra a csapattal?
- Három hete.

- Már két edzőmeccset letudott a harmadosztályú amatőrcsapatban és hétvégén készül a harmadikra. Hogy ízlett a játék?
- Jó volt újra futballozni, de az egészség volt most a legfontosabb. A visszatérésem igazi fokmérője az lesz, ha már az első csapatban játszhatok.

- Erre mikor kerül sor?
- Pontos dátum még nincs, bízom benne, minél előbb. Nem szabad elfeledni, a társak már komoly terhelést kaptak a tavaszi szezon előtt és négy fordulót le is tudtak az idényből.

- Az amatőrcsapatban egyedül szerepelt a profik közül?
- Igen, velem kivételt tettek. Igaz, hogy van egy ilyen lehetőség, hogy a sérültek ott játékba lendülhetnek, de nekik is van saját csapatuk, saját bajnokságuk, ebbe azért nem illik csak úgy "belekontárkodni". Hogy olyan játékos vegyen el időt és lehetőséget a felkészülés alatt, akire nem számíthatnak tavasszal, ez nem teljesen korrekt. Márpedig ők a kiesés ellen küzdenek és igen nehéz tavasz elé néznek.

- Nem marasztalták?
- Dehogynem, mondták is viccesen: bármikor mehetek, engem mindig szívesen látnak.

---- & ---- &