A nagy pofon után körbeverés

- Szép a szeme…
- Az arcom meg csupa derű… - jelezte mindjárt Huszti Szabolcs, hogy nincs gond a hangulatával. - Nem volt egyébként olyan durva az a meccs, bár azt nem tagadom, megéreztem, hogy benyeltem egy ütést… Kár, hogy a végén nem pontozták le a bunyót, kíváncsi lettem volna, milyen végeredmény jön ki. Szerintem ikszes volt.
- A lényegre térve: szerdán viszont már kevés lesz a döntetlen.
- Olyannyira, hogy mi sem elégszünk meg vele: egyértelműen a három pont megszerzése a cél.

- Jól hangzik…
- Jól, bizony. Megjegyzem, ez nem csak a szokásos, közönségcsalogató nyilatkozat, tényleg hiszünk abban, hogy legyőzhetjük a bolgárokat. Tudom, persze, hogy tudom: riválisunk kiváló játékosokból áll, ugyanakkor nem alkot verhetetlen csapatot. Ezt bizonyították szombaton a svédek is…
- Örült az északi sikernek?
- Fogalmazzunk úgy, nem bánkódtam. Igaz, azt nem lehet megmondani, hogy mi lett volna nekünk a jobb: ha nyer Bulgária, vagy ha kikap. Mert ha nyer, akkor hangoztathatnánk, milyen jó passzban van, ellenben ha kikap, akkor jöhetnénk azzal, hogy tessék, majd ellenünk felszívják magukat. Na mindegy, most arra készülünk, hogy felszívják magukat.

- Lothar Matthäus nyilatkozatai alapján ez önöknek sem ártana… Olvashatta, hallhatta: a hozzáállásuk lehetne jobb is.
- A kapitány kritikáját el kell fogadnunk. Meglehet, hogy kicsit tompák voltunk eddig, de - és ezt a legőszintébben mondom - ez már a múlté. A vasárnapi és a hétfői edzéseken lehetett érezni: mindenki apait-anyait beleadva küzdött azért, hogy helyet szerezzen magának a kezdő tizenegyben. Látja, ebből is kitűnik, hogy aki itt van, az le akarja győzni Bulgáriát.
- Az sem rontott a hangulaton, hogy a szakvezető szombati határozata nyomán Kenesei Krisztiántól, Dragóner Attilától és Simek Pétertől is búcsút kellett venniük?
- Azt természeseten sajnáltuk, hogy hárommal kevesebben lettünk, ám a kapitány döntését nem tisztünk kommentálni, ennek megfelelően ez nem is téma közöttünk.

- Akkor már közöttünk sem… Azt viszont árulja el, hogy ad-e esélyt magunknak a továbbjutásra?
- Hát persze! Nem kizárt, huszonegy évesen a fiatalos lendület ragad magával, de én állítom: akár az első helyre is odaérhetünk. A receptem is megvan ám: miközben a vetélytársaink szépen körbeverik egymást, mi mindenkit legyőzünk. Mert annak az együttesnek, amely egy világbajnokság résztvevője akar lenni, nincs más sansza, mint hogy nyerjen, nyerjen és nyerjen.

- Ez is jól hangzik…
- Ha nem hinnék benne, nem mondanám.
- Ezek szerint azt is megálmodta már, miként lehet felülmúlni a szerdai ellenfelet.
- Roppant egyszerű a megoldás: egy góllal kell többet lőnünk.
- Egy nulla vagy nyolc hét, mindegy?
- A három pont a lényeg. Amúgy az egy nullának Király Gábor, a nyolc hétnek a közönség örülne igazán…