Nem mindenütt fontos a válogatott

"Mexikóban vagyok, esténként egy pohár sörrel a kezemben leülök a televízió elé, és néztem a dél-amerikai mérkőzéseket. Mit mondjak, van mit tanulni… Ahogy hallom, otthon zajlanak az események, és én bizony még itt is meglepve értesültem a debreceni vezetőknek a válogatotthoz való hozzáállásáról - lássuk csak...

Csalódottság van, harag azonban nincs

A közelmúltban azt találtam ki, hogy a szeptember harmadikai Málta elleni világbajnoki selejtező mérkőzést Debrecenben játsszuk le. Minden adott lenne, hangulatos stadion, a város igazi futball-lázban ég, a bajnokcsapat szurkolói megérdemelnék, hogy a válogatott a Loki stadionjában lépjen pályára.

Egyfajta ajándéknak szántam ezt a szeptemberi összecsapást a debreceni csapat kiváló szurkolóinak. Ám hallom, a klub vezetői ezt egyáltalán nem tartják jó ötletnek, köszönik, nem kérnek a nemzeti csapatból. Hivatkozhatnak bármire, erre, azt hiszem, nincs magyarázat. Azonban higgyék el, egyáltalán nem vagyok mérges. Tudom, dühösnek kellene lennem, de nem…

Megértettem, hogy Debrecenben nem kérnek a válogatottból, a klub részéről egyértelműen a tudtunkra hozták, hogy nem szeretnék vendégül látni a magyar és a máltai válogatottat. Úgy gondolom, ez Nyugaton még véletlenül sem fordulhatna elő, máshol sorban állnak a városok egy-egy válogatott mérkőzés megrendezéséért, elég, ha csak a legutóbbi franciaországi mérkőzésünket említem, ahol Metzben először játszott a franciák nemzeti csapata, és ahogy az ilyenkor természetes is, telt ház, kitűnő hangulat várta a csapatokat. Részemről lezártnak tekintem az ügyet.

Az argentinok elleni meccs Európát érdekli

És ha már a válogatottnál tartunk, akkor ezúttal is muszáj szóba hoznom az augusztusi, argentinok elleni mérkőzést. Sokan úgy gondolják: játszottam már annyi mérkőzést, hogy nekem ezek a nagy ellenfelek nem számítanak. Tévedés… Én egy ilyen mérkőzést a mai napig óriási lelkesedéssel várok.

Magyarországi kapitánykodásom alatt jó néhány mérkőzésen ültem már a kispadon, ám a németek, a brazilok vagy éppen a franciák elleni csaták mindig tartogattak valami különlegeset a számomra is. Ilyen kitűnő ellenfelekkel nem minden nap találkozik az ember, és az argentinok elleni találkozó is ilyen lesz. És, ahogy azt már említettem, Mexikóban jó néhány dél-amerikai összecsapást végignéztem a televízióban, és habár tisztában voltam azzal, az itteni futball jóval harcosabb az európainál, mégis sokszor rácsodálkoztam, hogy a játékosok mennyire nem kímélik magukat egy-egy összecsapás alkalmával. Csúsznak-másznak, csípnek-harapnak, ha kell, ütnek-vágnak a győzelem érdekében.

Ezen a téren, azt hiszem, bőven van mit tanulnunk. És ami még fontos: az augusztusi mérkőzés nem csak a magyar embereket mozgatja meg, hanem - még ha kicsit furcsán is hangzik - szinte egész Európát. Rengeteg ismerősöm hív Németországból, Görögországból, Ausztriából: Lothar, szerezz nekünk jegyet, mi is a helyszínen szeretnénk megnézni az összecsapást.



Az újpestiek profitálnak a holland kapcsolatból

Végezetül az Újpest-Feyenoord mérkőzéséhez. A vasárnapi meccs eredményéről értesültem, ám a felkészülés ezen időszakában ez most nem is annyira lényeges. Sokkal fontosabb az, hogy az újpesti klub a hollandokkal kötött megállapodásából sokat profitálhat, ami remélhetőleg a csapat bajnokságban nyújtott teljesítményén is meglátszik majd. A lila-fehéreknél sok fiatal játékos juthat szerephez a következő idényben, ami jó a magyar futball szempontjából, hiszen a tehetségeknek lehetőséget kell adni a bizonyításra.

A klub vezetői pedig rengeteget tanulhatnak majd, hiszen holland mintára egy új szisztémát vezetnek be. A megállapodás egyelőre egy évre szól, ám úgy gondolom, a felek elégedettek lesznek egymással, és így akár hosszú távú is lehet ez az együttműködés.