Hernán Crespo gólt ígér a magyaroknak

- Miközben Magyarországon sokan vasárnapra prognosztizálták az érkezését, aztán mit ád az ég: ön hatalmas gólt akasztott a Chelsea mezében az angol bajnokság nyitányán a Wigan hálójába. Miként érzi magát ismét a londoniaknál?

- Ragyogóan - mondta Hernán Crespo. - Legnagyobb örömömre szinte minden megváltozott a Chelsea-nél az elmúlt idény során. Amikor a csapathoz kerültem, nem éreztem magam otthonosan, idegen volt a közeg, és az angol életstílust sem tudtam gyorsan megszokni. A Milannál voltam egy évadot, a San Siróban pedig szerettek - érthető, hogy miért nem akartam visszatérni Angliába. Aztán mégis váltanom kellett, de a kezdeti félelmeim gyorsan eloszlottak, mert a Chelsea-nél tényleg minden megváltozott. Számomra legalábbis… Új volt az edző, újak voltak a csapattársak, vagyis gyakorlatilag teljesen új klub fogadott.

- José Mourinhóval menynyire ismerkedett össze?

- Nagyszerű figura. Tényleg örülök, hogy egy ilyen edzővel dolgozhatok együtt, mivel tökéletesen érti a játékosok nyelvét. Azonnal egy hullámhosszra kerültünk. Nem azért mondom ezt, mert máris betaláltam a Chelsea színeiben, hanem azért, mert úgy léptem pályára, hogy éreztem, felszabadult vagyok, jól megy majd a játék.

Hallotta, hogy klubedzője esetleg itt lesz a szerdai meccsen?

- Ôszintén szólva nem, de az biztos, hogy a puszta jelenlétével jobb teljesítményre sarkallja majd az összes pályára lépő játékost.

- Amúgy mire számít a Puskás-stadionban?

- Természetesen győzelemre, mégpedig úgy, hogy én is gólt lövök. Ezzel nem a magyar válogatottat minősítem, nálunk az egész csapat így gondolkodik. Nekünk mindig az jár a fejünkben, hogy mindenkit két vállra kell fektetnünk.

- Mit tud a magyarokról?

- Nem sok mindent, már ami a jelenlegi válogatottat illeti. Azt viszont nemcsak én, hanem Argentínában mindenki tudja, hogy Magyarországon óriási hagyománya van a labdarúgásnak, ezért akármennyire ismeretlenek a magyar játékosok, mi kellő alázattal állunk ki ellenük.

- Argentína már kvalifikálta magát a jövő nyári világbajnokságra, ráadásul a holnapi egy barátságos mérkőzés lesz. Kínálja magát a kérdés: mennyire törik majd magukat?

- Csak amennyire kell, azaz a lehető legnagyobb mértékben. Nálunk nincs különbség mérkőzés és mérkőzés között. Ha itt nem adom ki magamból a maximumot, akkor hoppon maradhatok, mert nagy a belső konkurencia, és volt, nincs helyem a csapatban. Mivel mindenki így gondolkodik nálunk, remélhetőleg a csapatmunkánk is elsőrangú lesz.

- A belső konkurenciát említette. Ki szoríthatja ki önt a válogatottból?
- Remélem, senki. A tréfát félretéve, rengeteg olyan játékos van nálunk, aki olyan teljesítményre képes, hogy méltó módon képviselje Argentínát akár komoly tétmérkőzéseken is. Lionel Messi például még csak tizennyolc esztendős, de már olyan produkciókkal rukkol elő, mint amilyenekkel sokan soha nem lesznek képesek.

- Visszatérve a Chelsea-hez. Mit szól Roman Abramovics csapatépítéséhez?

- Elsőrangú! Elsősorban az tetszik, hogy Londonban ésszel vásárolnak játékosokat. Igaz, talán kicsit sok pénzért. Tudatosan építgetik a klubot, de a csapat összetételébe a tulajdonos nem szól bele. Az edzőnk így képes nyugodtan csapatot építeni, és így jönnek az eredmények is.