"Mint minden meccs, ez is vérre megy!"

- Ideges?
- Én? - csodálkozott Lothar Matthäus magyar szövetségi kapitány még két nappal a meccs előtt, közvetlenül ebéd után, egy kényelmes kanapéra leülve.

- Ki más…
- Dehogyis!

- Pedig úgy tűnik.
- Miből gondolja?

- Az elmúlt néhány nap alatt összeveszett a győri edzővel, belekötött az MLSZ-be, és Gyepes Gábor kispadon tartása miatt még egy angol klub, a Wolverhampton is megkapta a magáét öntől. Kívülről úgy fest, mintha feszültebb lenne az átlagnál.
- Na, álljunk meg egy picit! Nekem semmi bajom Reszeli Soós Istvánnal, és csak csodálkoztam, mint a stadionban mindenki, hogy az ETO-Debrecen bajnokin a válogatottnál szóba jöhető játékosok nagy része ül a kispadon. Ez nem az edző elleni kirohanás, támadás, vagy bármi egyéb: én így látom a helyzetet. Meggyőződésem, ha van egy tehetséges játékosom, ahhoz, hogy folyamatosan fejlődni tudjon, nevelgetni kell, mint apa a kisfiát. De azzal, hogy "…na, te túl gyorsan sztár lettél, üljél csak a kispadon", senkinek nem teszünk jót. Sem a játékosnak, sem az edzőnek, sem a csapatnak, sem a szurkolóknak. A szövetséggel semmi bajom, de azt őszintén elmondtam, hogy időnként több törődést, figyelmet is kaphatnánk. Gyepes Gáborral, vagy a klubjával sincs gond, mindössze arról volt szó, hogy örültem volna, ha már egyszer a klubjában nem szerepel, akkor mielőbb csatlakozzon hozzánk… Szóval, nyugodt vagyok, sőt, laza, és higgye el, rendkívül sok örömömet lelem a munkámban!

A közös éneklés jót tett a hangulatnak

- Mikor ad ki szólólemezt?
- Tessék?

- A válogatott indulóját rögzítő stúdióban dolgozók, élükön a szerzőpáros Rakonczai-fivérekkel, egybehangzóan állítják: önnek van a legjobb hangja.
- Udvarias fiúk… Az igaz, hogy a német válogatottban minden világbajnokság előtt lemezre énekeltünk egy nótát, de azt hiszem, a kórusban én voltam a legidősebb, így hát nekem van a legnagyobb tapasztalatom - talán ezt vették észre.

- Félretéve a viccet: hangulati elemként is hasznos egy ilyen közös éneklés.
- Valóban, ám erre hadd mondjam azt, hogy az edzőtábor során az egész héten kitűnő volt a légkör. De igaza van, a szerda esti kirándulás a stúdióba nagyszerűen sikerült, jól éreztük magunkat, és hiszem, hogy a dalt mielőbb megismeri és megszereti majd a közönség.

- Ha már a közönségnél tartunk… Sokan furcsállják, hogy a Málta elleni hazai meccs előtt ön és több játékos is azt mondja: csak óvatosan, meg hogy nehéz lesz, ahelyett, hogy azt zengenék: ezeket most jól kitömjük!
- Semmi okunk nincs arra, hogy ilyen nagyképűen álljunk a mérkőzéshez. Annál is inkább, mert minden világbajnoki selejtező, így ez a meccs is "vérre megy" - még akkor is, ha nem a világ legjobb csapatát látjuk vendégül. A franciák és az argentinok elleni mérkőzéseket is kielemeztük, és a hibákat sorra vettük, hogy azokat lehetőleg már ne kövessük el.

- Hát, hiba volt elég…
- Nézze, kis túlzással az argentinoknak ajándékba adtunk két gólt. Az, hogy egy beívelésre a Manchester United balhátvédje, Gabriel Heinze gyorsabban reagál, mint az Újpest balhátvédje, Vanczák Vilmos, az önmagában nem meglepő, de az tanulságos, miként alakulhat ki olyan szituáció, hogy az ellenfél játékosa egyedül érkezzen a kapunk elé. Sok egyéni hibát követtünk el, ezeket kellene a minimálisra csökkenteni.

- A hiba nélküli futballhoz kifogástalan koncentráció szükséges, amihez ön, mint egykori német játékos, hozzászokhatott, de egy átlagos magyar labdarúgó nem képes kilencven percen át úgy figyelni, mint más.
- Mert nem megfelelő képzést kapott ott, ahol futballozni tanították! Nem tanulták meg azokat az elemeket, amikre a nemzetközi mérkőzéseken szükség van. ---- T ---- -