Király Gábor: Profi vagyok!

– Pályafutása egyik legszomorúbb meccsén van túl: hogyan lehet feldolgozni mindazt, ami szombat este történt?
– Nagyon egyszerű a recept, előre kell nézni – mondta Király Gábor, a Crystal Palace kapusa. – Számomra vasárnap reggeltől új időszámítás kezdődött, csak az előttem, előttünk álló feladatokra koncentrálok, és nem rágódom mindazon, ami immár a múlt része.

– Rendkívül racionális gondolkodás, csakhogy a közvélemény aligha így gondolkodik: ezen a norvég csapáson egyszerűen nem lehet átlépni, és nem lehet úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna.
– Nézze, rágódhatunk itt órákig, napokig ezen a kilencven percen, de ahogy ön is mondta, sokkal racionálisabb felfogás az, ha az ember a jövőre gondol. Szerdán fontos meccs vár ránk Bosznia-Hercegovinában, és én hittel vallom, hogy a magyar válogatott képes lesz talpra állni, és győzni. Profi vagyok, másként nem is állhatok hozzá.

– Igazán nem akarom a múlttal terhelni, de tudja, nagyon friss ez az élmény, ez a négy gól, a szurkolók elkeseredett, sőt dühödt reakciója. Mit gondol, hány gólnál hibázott?
– Akkor most még egyszer hangsúlyozom: a hibáinkból tanulnunk kell, nekem is, a játékostársaimnak is.

– Lehet, hogy most úgy beszélget velem, mintha mi sem történt volna, de pontosan tudom, alig aludt szombatról vasárnapra, és órákig rágódott ezen a meccsen.
– Rosszul gondolja. Jól aludtam, már csak azért is, mert kipihentnek kell lennem a bosnyákok elleni mérkőzésen.

– El kell hogy keserítsem: a szurkolók nem lépnek majd ilyen könnyen át ezen az élményen.
– Megértem a drukkerek reakcióját, nem szolgáltuk ki őket, nem azt nyújtottuk, amit elvártak tőlünk, így érthető a kritika, amit kaptunk.

– Védett már valaha ilyen légkörű meccsen?
– Ó, nem kell ezt felfújni annyira. Rossz rajtot vettünk, nem az történt, amit szerettünk volna, a szurkolók pedig ilyenkor könnyen a saját csapatuk ellen fordulnak. Nekünk azon kell dolgoznunk, hogy visszaadjuk a drukkerek hitét, és versenyben tartsuk a magyar válogatottat az Európa-bajnoki selejtezőn. Merthogy nem kell még minket temetni.

A teljes interjú a Nemzeti Sport hétfői számában olvasható.