Vass Ádám nem mert leégni a szülők előtt

– Ki sem lépett az öltözőből, azonnal körbefogta a média, mikrofonokat dugtak az orra alá – nem szokatlan ez?
– Előfordult, hogy megkérdeztek már, ám a Kanada elleni találkozó után ez tényleg szokatlan volt, de azt hiszem, hozzátartozik a profi futballisták életéhez.

– Nemrég vált profivá.
– Voltaképpen az elmúlt hét napban mindent elértem, amiért eddig dolgoztam életemben. A felnőttekhez hívtak, vagyis profi szerződést kaptam a Stoke Citynél, és nemcsak meghívtak a magyar A-keretbe, de Várhidi Péter bácsi a kezdőcsapatba jelölt, és végig is játszhattam életem első válogatott mérkőzését.

– Úgy láttam, hosszasan integetett a lefújás után.
– A szülők, a nagyszülők mellett keresztapámék szintén a tribünön szorítottak értem, de az egykori általános iskolai osztálytársak is eljöttek.

– Hogyan került a Stoke Cityhez? Nem nehéz külföldön, ifistaként légióskodni?
– Két éve a ráckevei Aranykalász-kupán figyeltek fel rám, és talán azért nem volt könnyebb, mert eleinte hárman voltunk: a szintén fradista Zsivoczky Norberttel és a nyíregyházi Fekete Ádámmal együtt kerültünk ki. Sajnos ők már nincsenek a Stoke-nál, de nagyon jó, hogy eleinte nem voltam egyedül. Mostanra megtanultam a nyelvet, legalábbis sok mindent megértek, és bár nem beszélek tökéletesen, jól elboldogulok. Látja, ebben is fejlődnöm kell…

A Vass Ádámmal készített interjú teljes szövegét a Nemzeti Sport pénteki számában olvashatják, amelyben négy oldalon foglalkozunk a megfiatalított magyar válogatottal.