– Volt zrika?
– Még szép – mosolygott Bogdán Ádám. – Ez olyan, mint amikor üres a kapu: tilos kihagyni a ziccert.
– Valóban kihagyhatatlan: a Bolton kapusaként azzal a finn Jussi Jääskeläinennel együtt edz, akinek kedden két gólt rúgott a magyar válogatott Helsinkiben...
– Jussi mindvégig magabiztos volt: otthon csak ők nyerhetnek, ez tuti, mondta állandóan. A meccs után összefutottunk, persze akkor még semmit sem szóltam, de ő is tudta, hogy ennek azért lesz folytatása. Szerdán utaztunk vissza Boltonba, és csütörtökön edzettünk együtt. Gondolkodtam, mit is mondjak neki, végül arra jutottam: nem szólok egy árva szót sem...
– Nem hiszem el...
– Elhiheti. Csak éppen egy Hungary feliratú pólóban mentem ki a tréningre, és ezen mindenki nevetett – még Jussi is. Ment az ugratás, a többiek is kérdezgették őt, mit játszottatok a magyarokkal, igaz, később melegem lett, és levettem a trikót, amikor pedig nem figyeltem, Jussi átdobta azt az edzőpálya kerítésén. De nem bántó szándékkal: később vissza is szereztem.
– Arra gondoltunk, olyasmiket mondhat neki, hogy „Te, Jussi, éppen Dzsudzsák Balázs keresett, tudod, az a ballábas srác...". Tényleg: az első gólnál elkövetett hibájára emlékeztette?
– Nem, az azért nem illendő. Szerintem tudja ő is, hogy hibázott, mégis, szakmailag nem értékelném őt, azért tizenkét évvel idősebb nálam...
– Mivel zrikálja legközelebb?
– Semmivel. Túl vagyunk ezen. Itt vagyunk a klubunknál, immár közös a célunk: mindketten azon vagyunk, hogy a Bolton legyőzze a Stoke Cityt.
A világ ámult Maradonán, mi, magyarok nem annyira
