
– Emlékszik rá, merre járt kétezer-kettő február tizenkettedikén?
– Cipruson!  – vágta rá Halmosi Péter. – A Gellei Imre vezette nemzeti együttessel  vettünk részt a helyi nemzetközi tornán, és én mindjárt az első meccsen,  a csehek ellenin pályára léphettem. Akkor debütáltam a válogatottban,  Füzi Ákost váltottam a hetvenkettedik percben. Egész jó helyem volt a  kispadon: Mészöly Kálmán mellett ülhettem, amíg el nem mentem  melegíteni, el is látott néhány hasznos tanáccsal... Az összképen csak az  rontott, hogy a gyakorlatilag üres stadionban lejátszott, hangulattalan  mérkőzésen kikaptunk kettő nullára.
 
– Ha az a nap ennyire élénken él önben, tudja azt is, hogy az akkori  magyar csapatból hányan tagjai a mostani, újfent Csehország ellen  készülő keretnek?
– Ketten. Király Gábor és én. Hiába, vasi legények vagyunk, minket nem lehet elnyomni...
 
– Mivel magyarázza, hogy még mindig itt vannak?
– Dárdai Pál  jegyezte meg egyszer, hogy a szombathelyiek mások, mint a többiek. Azt  már nem tette hozzá, hogy miben, de én azt gondolom, elsősorban a  mentalitásunknak köszönhető, hogy amíg a tíz évvel ezelőtti társaink  közül néhányan már felhagytak a játékkal, mások pedig nem teljesítenek  olyan szinten, hogy meghívják, ránk még mindig lehet számítani. Gabi  édesapja és az én édesapám egyaránt remek futballista volt, ha valakitől  tanulni akartunk, nem kellett messzire mennünk. Lehet viccelődni azzal,  hogy Vas megyeiként vasakarat dolgozik bennünk, én mégis komolyan  mondom: javarészt a ránk jellemző elszántságnak és alázatnak tudható be,  hogy eljutottunk idáig. Úgy tűnik, ez az út visz helyes irányba, és ha  nem is mindig csinálunk mindent jól, aligha érhet minket kritika. Nézzék  csak meg Gabit! Tizenöt éve véd külföldön, nem akárhol, nem akárhogy.  Ha valaki példaképet keres, tiszta szívből ajánlom Király Gábort. Nem  véletlen, hogy a mai napig felnézek rá.
A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBÓL KIDERÜL AZ IS, HOGY HALMOSI PÉTER VAGY KIRÁLY GÁBOR VISELKEDIK-E NAGYOBB CSIBÉSZKÉNT AZ EDZÉSEKEN! A TELJES ANYAG A NEMZETI SPORTBAN!

Ez van – Malonyai Péter jegyzete






