„Vannak igazságok abban, amit a játékos mondott, de nem mindenben, hiszen Szalai nem láthatja olyan átfogóan a magyar futballgazdaságot, mint néhány vezető, ráadásul a mostani kiállása egy olyan MLSZ-vezetőség alatt történt, amely sokat tudott tenni a rendszerváltás után lenullázott sportág fejlesztéséért. Egy éve a többség még tapsolt Egervári Sándornak, most ő lett a bűnbak, ez nyilván nem teljesen így van” – mondta Klement.
Hozzátette: „A felháborodás ugyanakkor nem baj, hiszen most felszínre kerülhetnek olyan valós problémák, amelyeket kénytelen lesz megoldani a magyar futball. Szalainak tökéletesen igaza van abban, hogy a világversenyek sorsolása után a továbbjutás nulla esélye ellenére a vezetők azt mondják, mi nem tűzhetünk ki más célt, mint a kijutást. Ehhez jön az ezt elhitető kommunikáció, ami súlyosbítja a helyzetet. Így lesz nálunk hol lakodalom, hol temetés.”
„Nem azzal kellene kezdeni, amit Szalai mondott, hanem még előbbről. Egyszer már tisztába kellene tenni, mi is a magyar futball küldetése: népesség, gazdasági erő – mire vagyunk alkalmasak, ez pedig nem a nagyhatalmi státus. Arra kell törekedni inkább, hogy az Európai Unión belül ne tűnjünk el a futball térképéről, ez sokkal nagyobb tét a vb-kijutásnál. A küldetés: szakmailag központosítani az önálló szigetekként működő akadémiákat, egységes képzéssel, hogy tudjunk végre az erősebb bajnokságokba is játékosokat kinevelni” – vélekedett Klement Tibor.
„A magyar edzők nem feltétlenül rosszak, de nem menedzselik őket jól. Ha megnézzük, hány tréner dolgozik szerte a világban a jugoszláv utódállamokból, akkor arra is választ kapunk, miért piacképesebbek a játékosaik. Ez sokszor csak a kapcsolatokon múlik, elég például a grúzok jó lobbiképességeire utalni” – hangsúlyozta a klubvezető.
A világ ámult Maradonán, mi, magyarok nem annyira
