Keretek között – Deák Zsigmond jegyzete

Miért pont harminchét? Nem kerek, még csak nem is osztható mással, a legjellegtelenebb prímszámok egyike. Mégis ennyi játékost hívott be Georges Leekens az első keretébe. Mármint az első olyan keretébe, amelyet a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként állított össze.

Előfordulhat persze, hogy a kelleténél nagyobb feneket kerítünk az egész ügynek, és Puskás Ferencnek volt igaza. Öcsi bácsi negyedszázada, 1993-ban, amikor négy meccsre szakvezetővé avanzsált, egy, a kerete iránt érdeklődő újságírónak válaszul levett a sajtótájékoztatónak helyet adó terem faláról egy képet és azt mondta: „Nesze, itt a keret!"

Pedig már az akkori sem volt épp díszkeret, mindössze hét szűk esztendővel a legutóbbi vb-részvételt követően viszont legalább még élt a remény, hogy nem lesz történelmi hosszúságú a világbajnoki szereplés nélküli éra. Ma már tudjuk, dehogynem, minimum harminchat év, hiszen az idei vb-t tavaly elpasszoltuk, 2022 és Katar az új lehetőség.

Ha a harminchatról visszatérünk a harminchétre, megállapíthatjuk, Leekens nem hiába üldögélt végig néhány bajnokit és kupameccset, illetve nézegette külföldön játszó honfitársaink adatait, hiszen gyakorlatilag mindenkit berakott, aki valaha egyeneset rúgott a labdába. Jó, de lényegtelen kérdés, hogy a borzalmas formát mutató Vasasból miért van ott két ember, s mondjuk a Debrecenből egy sem, ám az tényszerűnek tűnik, hogy aki az NB I-ben viszonylag jónak számít a felsoroltakon kívül, biztosan légiós.

Otigba Kenneth az újdondász, s vannak még néhányan, akik korábban csak a kerettagságig jutottak, szerephez nem. Mindkét kazahsztáni spílerünk – Elek Ákos és Kleinheisler László – meghívót kapott, s két hét múlva épp a kazahokkal meccselünk a belga kapitány premierjén. Ha lenne épkézláb skóciai emberünk, fogadok, ő is készülhetne a skótok ellen március 27-re, de nincs. Gulácsi, Kádár, Nikolics, Dzsudzsák, Szalai: aki valamit is számít magyar focistaként külföldön, itt van, itt lesz (remélhetőleg).

A harminchét valahogy mégis böki a csőrömet, pedig nem vagyok nagy számmisztikus. A pesti 37-es villamos végállomása például az Új köztemető, ez mégsem túl jó előjel, bár a 24-esé meg a Közvágóhíd, ennyire sem szabad szűkíteni. Kár, hogy nincs egyszemélyes keret, hiszen az 1-es érinti a Puskás-stadiont, ahol 2020-ban Eb-meccseket játszhatnánk.

Azt hiszem, a lényeg, hogy minden magyar kapitány keretek közé van szorítva a válogatásnál, s az a fő kérdés, ki tud-e törni onnan. Most Leekens a soros.