Sültcsirke-foci – Nagy Zsolt jegyzete

NAGY ZSOLTNAGY ZSOLT
2019.03.23. 23:28

„Gyertek, kész az ebéd!” – szólt édesanyám vasárnap fél egy körül. Kiszaladtam a nappaliból, gyorsan bekanalaztam a húslevest, egy tányérra pakoltam néhány sült csirkecombot valamilyen körettel, és másfél perc múlva már ismét a televízió előtt ültem. Hogy kaptam-e rosszalló pillantásokat, nem tudom, az biztos, hogy édesapám nem sokkal később csatlakozott hozzám. Ő megértett, sőt, legalább annyira izgatott volt, mint én, hiszen tudta, hogy kezdődik a PSV–Ajax bajnoki mérkőzés, a hazaiak kezdőcsapatában Dzsudzsák Balázzsal. És Balázs varázsolt! Két elképesztő gólt vágott szabadrúgásból, egy megkerülős csellel két védőt ültetett hintába, szinte minden megmozdulása élményszámba ment, élete formájában robogott fel-alá a pályán. A meccset 4–3-ra a PSV nyerte meg, emlékszem, azt gondoltam, végre egy magyar futballista, aki világsztár lehet, akit nemcsak visszaemlékezésekből ismerhetek meg, hanem a szemeim előtt írja a történelmet.

Nyírlugosi fiúból futballszázados – jöhet Dzsudzsák jubileuma

Gera Zoltán mellett Dzsudzsák Balázs volt az egyetlen, aki miatt képes voltam bármilyen mérkőzést megnézni. Ők voltak az én hőseim, akik véghez vitték azt, amiben mindig is reménykedtem: magyar futballistaként nemcsak szerepeltek egy külföldi bajnokságban, hanem kitűntek, képesek voltak olyan teljesítményt nyújtani, amire nem csak a magyarok kapták fel a fejüket. A nyolcvanas évek szülöttjeként kissé keserű szájízzel mondhatnám azt is, hogy nekem ennyi jutott, de egyáltalán nem bántam.

Élveztem a játékukat. Már ameddig lehetett, mert Balázs Oroszországba igazolásával az én látóteremből is eltűnt, a hétvégi ebédeket így „kénytelen voltam” megint a konyhaasztalnál elkölteni.

Az egyedüli csapat, amelyben nyomon tudtam követni a teljesítményét, a magyar válogatott volt. Nem mindig játszott jól, de technikai képzettsége messze kiemelte őt a tömegből, és kiemeli mind a mai napig. Jómagam a harci szelleméről sem tudok egyetlen rossz szót sem mondani. A 2016-os Európa-bajnokságra a csapat vezérévé vált, és az azt követő kudarcok idején sem somfordált el a kertek alatt, kiállt ország-világ elé.

Lehet őt bírálni amiatt, hogy az Andorrától elszenvedett vereség hatására könnyes szemmel nyilatkozott, de én elhittem neki, és átéreztem az elkeseredettségét. Bár alakulhatott volna jobban is a karrierje, ő a jelenkor magyar labdarúgásának egyik meghatározó alakja.

Megérdemli, hogy Horvátország ellen századszor is magára húzhassa a címeres mezt, számomra pedig nem kérdés, mi lesz a vasárnapi menü.

Legfrissebb hírek

Messze már a bolgár trauma – Győri Ferenc jegyzete

Kosárlabda
8 órája

Szívemberek – Galambos Dániel jegyzete

Magyar válogatott
2026.11.16. 23:40

Céltalan keménykedés – Malonyai Péter jegyzete

Minden más foci
2026.11.15. 23:54

Ünnepelhetünk? – Vincze András jegyzete

Magyar válogatott
2026.11.14. 23:51

Kisimuló ráncok – Thury Gábor jegyzete

Magyar válogatott
2026.11.13. 23:31

Egy évre jó lesz – Mohai Dominik jegyzete

Angol labdarúgás
2026.11.12. 23:30

CR és a porszívó – Smahulya Ádám jegyzete

Minden más foci
2026.11.11. 23:28

Az aranypatkó lovasai – Malonyai Péter jegyzete

Kézilabda
2026.11.10. 22:42