Ellentmondás nélkül – Malonyai Péter jegyzete

Ha van valami hiányérzetem a tegnapi baki diadal kapcsán, az azeri gól idejére tehető. Mi tagadás, nagyon hiányzott nekem egy életerős bekk a bal oldalról, ellensúlyozandó Mahir Emreli magányát, s persze hogy megakadályozza a szépítést.

Következik mindebből, hogy elöl teljesen rendben volt a válogatott, három gólt szerezni bárhol, bármikor érdem, s hatalmas előny. Még Azerbajdzsánban is, ahová pedig – mondhatott bárki bármit – kötelességszerű győzelemért utazott el a magyar labdarúgó-válogatott, amely időarányosan jól áll feladatai teljesítésében, elvégre ha a selejtező rajtjánál egy kisebb összeg fejében felajánlják neki a négy meccs, kilenc pont mérleget, minden bizonnyal rábólint az üzletre. Persze azzal, hogy – legyünk reálisak! – a szlovákokat, az azerieket és a walesieket győzzük le, s kikapunk Horvátországtól.

Aztán a horvátoknál jobbak voltunk, s ezért merem mondani, hogy meglesz a három pont kedden Wales ellen is. Tudom, feltűnően, sőt illetlenül magabiztos vagyok, ám éppen a Horvátország elleni világra- (na jó, Európára...) szóló bravúr altatja el az óvatosságom. Meggyőződésem ugyanis, hogy annak a mérkőzésnek a hozadéka a tegnap látott önbizalom s a belőle fakadó erőteljes, ellentmondást nem tűrő játék. Egyik pályán volt honfitársam sem lett jobb futballista, mint volt, viszont képes volt kihozni magából a legtöbbet abból, ami ezen a napon belészorult. Sőt. Akadt némi túlteljesítés is, gondolok itt éppen a gólszerzőinkre. Elvégre Willi Orbánnak nem feltétlenül az a dolga, hogy kétszer is a kapuba találjon, s egy újonctól (Holman Dávid) sem várható el, hogy beállása után, negyedórán belül olyan gólt lőjön, amilyet még akkor is felemlegetnek majd, amikor már – mondjuk – hetvenötödször ölti fel magára a címeres mezt.

Egy szó, mint száz, most minden szép és jó, miért ne lenne így kedden késő este is. (Éljen a pozitív gondolkodás!) De, ha nem, akkor sincs baj, abban aztán tényleg van rutinunk, hogy ha mentség nincs, találjunk – magyarázatot.

De erre gondolni sem merek. Pontosabban: nem akarok.

És ez a csapat érdeme.