Válogatott: Ferenczi János örül, hogy a fia előtt játszhatott

Sokat kellett várnia második válogatottbeli szereplésére, de megérte: Ferenczi János négy éve, a Mon­tenegró elleni felkészülési mérkőzésen (1–2) debütált a nemzeti csapatban, kedden pedig a Litvánia elleni Európa-bajnoki selejtezőn (2–0) kapott körülbelül negyedórát csereként.

„A múlt heti, Montenegró elleni Eb-selejtezőn a kispadon ültem, azon a meccsen sajnos nem a szebbik arcát mutatta a csapat – mondta lapunknak Ferenczi János, a Debreceni VSC 32 esztendős, védőként és középpályásként is bevethető futballistája, utalva a gól nélküli döntetlenre végződő összecsapásra.  A kisebb hibát viszont hamar kijavítottuk, hiszen idehaza magabiztosan győztük le Litvániát: egygólos vezetésünknél álltam be, csodás élmény volt a pályán ünnepelni Sallai Roland gólját. Jót tett a lelkemnek, hogy hosszú idő, négy év után újra lehetőséget kaptam, mert bár márciusban is ott lehettem a válogatottban, nem álltam be Észtország és Bulgária ellen sem. További örömöt jelentett a litvánok elleni találkozón, hogy a családom ott ült a lelátón a Puskás Arénában, így a kisfiam is, aki a debreceni akadémia U10-es együttesében játszik. Nem értékelte a teljesítményemet, csak szimplán örült, hogy majdnem hatvanezer ember előtt játszhattam. Bízom benne, hogy a következő, szeptemberi selejtezőn, Szerbia ellen is kapok lehetőséget Marco Rossi szövetségi kapitánytól.”

S ha már szóba került a futballista gyermeke: Ferenczi János már több alkalommal vezényelt edzést a debreceni U10-es csapatnak, próbál minél hamarabb belemerülni az edzői szakmába.

„Valóban, nagyon érdekel a futball ezen területe, élmény volt a fiam, Noel együttesének edzést vezetni. Bár licencem még nincs, tervezem, hogy idővel megszerzem. Egyelőre csak belekóstoltam az edzői szakmába. Az még nem teljesen egyértelmű számomra, hogy gyerekekkel vagy felnőttekkel foglalkoznék-e szívesebben, de a lépcsőfokokat nekem is meg kell másznom, vagyis nyilván a fiatalabb korosztállyal kezdeném a munkát. Ez azonban egyelőre nem aktuális, hiszen jó néhány évre tervezek még a pályán. Az viszont biztos, hogy már most elraktározom a fejemben, melyik edzőtől mit lesek el: neveket nem mondanék, bizonyos ­edzéselemeket vagy mérkőzésen tapasztalt lépéseket viszont megfogadok, s hasznosíthatom a jövőben.”

Ez valóban a jövő, egyelőre a pályán van feladata a ballábas futballistának: szerdán sorsoltak a nemzetközi kupában, a DVSC az örmény Alaskert és a montenegrói Arszenal Tivat párharc győztesével méri össze tudását az Európa-konferencialiga második selejtezőkörében.

„A szerencse mellettünk állt, hiszen kaphattuk volna például a Besiktast is, de így esélyesként várhatjuk leendő ellenfelünket. Idegenben kezdünk, nyilván már ott is előnyt akarunk kiharcolni magunknak. A héten még nem edzek a Lokival, pluszpihenőt kaptam a válogatottbeli szereplésem miatt, de azt örömmel tapasztalom, hogy egyelőre csak minimális változások történtek a keretben. Persze biztosan érkeznek hozzánk, de a mag együtt marad, ez jó hír, hiszen fordulóról fordulóra bizonyítottuk, egységes csapat a miénk. Ebben kulcsszerepe van Szrdjan ­Blagojevicsnek, a vezetőedzőnk kiemelkedő munkát végez, ezért is kaphattam újra meghívót a válogatottba. Bízik bennem, több támadófeladatot kapok, ez fekszik nekem. Rengeteg kihívás előtt állunk, hiszen a nemzetközi kupa mellett jó egy hónap múlva már startol az NB I is: örömmel láttam, hogy idehaza kezdünk, a Mezőkövesdet fogadjuk. Az elején kevesebbet kell úton lennünk, a Zalaegerszeg ellen is Debrecenben játszunk, ez az Európa-­konferencialiga-szereplés miatt fontos lehet.”