Bernd Storck: Gyönyörű utazás volt a 2016-os Európa-bajnokság

– Négy meccs, hét pont. Ilyen kezdést remélt?
– Jól megy a csapatnak, de a helyzetünk továbbra is nehéz – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a Magyarországot 2015 júliusa és 2017 októbere között 25 mérkőzésen szövetségi kapitányként irányító Bernd Storck, aki kivezette a válogatottat a 2016-os Európa-bajnokságra, s ott a nyolcaddöntőig menetelt. A 62 éves szakember február végén vállalta el a belga bajnokság alapszakaszát az utolsó előtti helyen záró Kortrijk felkészítését. – Nincs sok idő a klub megmentésére, a vasárnap rajtoló rájátszásban hat meccsünk maradt kiharcolni a bennmaradást. Öt pont választ el minket az osztályozós helytől, három ellenfelünkkel kétszer-kétszer játszunk. Ha a megszerezhető tizennyolc pontot besöpörnénk, fellélegezhetnénk, de ez aligha reális cél. Mégis hiszek a bennmaradásban, mert jó úton haladunk, az utóbbi két bajnokinkat megnyertük, ami hatalmas lökést ad. Az idényben kétszer is edzőt váltott a klub, ami jelzi, mekkora a baj, de azt tapasztalom, hogy itt mindenki a kiutat keresi. A hozzáállás nagyszerű, mindent megteszünk, hogy a Kortrijk a következő évadban is az első osztályban szerepeljen.

– Mi motiválta, hogy 2023 nyara után visszatérjen az együtteshez?
– Ismerem a klubot, a körülményeket, tudom, hogy korábban mi miért történt. Ugyanazokat a változtatásokat hajtottam végre, mint amikor legutóbb aláírtam – akkor és most is megvolt a foganatja. A stábtagokat is jól ismerem, ahogyan ők is tisztában vannak a módszereimmel, ez is megkönnyíti a helyzetemet, s az is örömteli, hogy a szemléletmódunkkal azonosultak a játékosaink. A szurkolók roppant kritikusak voltak a csapattal, hiszen több mint száz napig nyeretlen volt, de visszaadtuk a hitüket, ami erőt ad nekik is. Bízom benne, hogy lesz minek örülniük az idény végén.

– Nem túl kockázatos ez a munka? Korábban sikerült benn tartania a Kortrijket, ám ha ezúttal valamilyen oknál fogva nem jön össze a bravúr, csorbát ejthet a renoméján.
– Az edzői munka mindig kockázatos, hatalmasak az elvárások, nincs biztos állás. Magyarországon is szorult helyzetben voltunk, mert a norvégok elleni rájátszásban az erőviszonyok ellenére ki kellett vezetni a válogatottat az Európa-bajnokságra. Most sem agyalok azon, mit veszíthetek, pozitívan tekintek előre.

– Amióta elköszönt a magyar válogatottól, hatodik vezetőedzői kinevezésén van túl Belgiumban – mitől ilyen népszerű az országban?
– Ismernek engem és a munkámat. A céljaimat szinte mindig elértem, rendre benn tartottam a rám bízott klubot. A magam módján mentettem meg a csapatokat, a játékosok és az elöljárók fogékonyak voltak az elképzeléseimre, a stílusomra, tudják, mire számíthatnak tőlem, nem árulok zsákbamacskát.

– Legnagyobb edzői sikerei közé sorolná, ha ismét benn tartaná a Kortrijket?
– Nekem minden állomáshely különleges volt valami miatt. 2023-ban sikerült a bennmaradás, igaz, akkor teljesen más volt a keret összetétele. Most az a legfontosabb, hogy lépésről lépésre haladjunk és soha ne nézzünk visszafelé – ezért sem szeretek ilyen rangsorokat állítani.

– Pedig érdekelt volna, hogy a magyar válogatott Európa-bajnoki szereplése milyen helyet foglal el azon a képzeletbeli ranglistán.
– Nyilvánvalóan az különleges időszaka volt a pályafutásomnak. Sportigazgatóként és szövetségi kapitányként sok területen kellett megfelelnem, hiszen nemcsak a válogatottal kellett eredményeket elérnem, hanem az akadémiai munkában, a fiatalok szerepeltetése terén egyaránt fel kellett mutatnom valamit. Stresszes időszak volt, de sohasem bénított a nyomás. Eleget tettünk az elvárásoknak, kijutottunk az Európa-bajnokságra, amelyen nagyszerűen szerepeltünk. A norvégok elleni kijutás csodálatos volt, mivel senki sem számított arra, hogy kettős győzelemmel harcoljuk ki a kvalifikációt. Az Eb maga volt a megtestesült álom, a gyönyörű utazás – mindenki emlékezhet rá, mi történt akkor Budapest utcáin, az egész országban vagy Franciaországban a mérkőzések helyszínén. Ezek az emlékek végigkísérik az életemet, ez volt a csúcs. Sokat adott, hogy méltóképpen képviseltük Magyarországot, jól futballoztunk. Úgy érzem, ez volt a kezdete a pozitív folyamatoknak. Azóta már-már természetes, hogy a válogatott kijut az Eb-re, Marco Rossi szövetségi kapitánnyal nagyon szép eredményeket ért el.

– Azóta is követi a magyar labdarúgást?
– Még szép! Érdekel, hogy megy a válogatottnak, a Nemzetek Ligájában is követtem a szereplését. Érdekes volt látni a meccseit, néhányan még nálam is játszottak.

– Azért Marco Rossi erősebb csapattal dolgozhat, mint annak idején ön, nemde?
– Ezt nehéz megmondani, és nem is jelenteném ezt így ki. Minden időszaknak megvannak a maga futballistái, nehéz összevetni őket. Marco Rossinak több külföldön szereplő labdarúgója van, mint nekem volt, én leginkább az NB I-ből válogattam. Jó látni a fejlődést, hogy egyre több magyar szerződik Nyugat-Európába. Immár nemzetközi mércével nézve topjátékosai is vannak az országnak, ebből pedig profitál a válogatott. A tapasztalatnak nagy jelentősége van egy-egy csapat életében, ezért is fontos, hogy a Ferencváros évről évre csoportkörös valamelyik európai sorozatban és sok magyar labdarúgó szerepel jegyzett külföldi bajnokságban. Ennek is tulajdonítható, hogy a magyar játékosok megítélése javult az elmúlt évtizedben.

– Magyarország azonban a minap kiesett a Nemzetek Ligája A-ligájából. Az erőviszonyokat elnézve a B-liga a válogatott szintje?
– Nem akarok állást foglalni, különben is, a futballban előfordul a kiesés. Két mérkőzésen kell kiharcolni a bennmaradást, nagyon jól kell teljesíteni, különben elúszik a lehetőség. Valamelyik csapatnak alul kell maradnia a vetélkedésben, Magyarország kénytelen a B-ligában folytatni. El kell fogadni, hogy a labdarúgásban nem visz folyamatosan felfelé az út. Korábban éveken át fantasztikusan játszott és teljesített a válogatott, most pedig új helyzet állt elő. Ez normális, a világ legerősebbjeivel is előfordul, hogy megtorpannak – Németország hosszú ideig szenvedett, mire feltámadt hamvaiból. Le kell vonni az utóbbi meccsek tapasztalatait, mert a következő nagy cél a világbajnoki kvalifikáció. Fontos, hogy a saját útját járja a válogatott, és ehhez türelmesek maradjanak a csapatért szorítók, mert csak így sikerülhet nekünk a kijutás.

– Megütötte a fülemet: nekünk?
– Nézze, Magyarországért dolgoztam éveken át, azonosulok a magyarokkal. Amikor Csányi Sándor elnök úrral találkozom, úgy érzem, az egyik családtagommal töltöm az időmet. Közös erőfeszítéssel értünk el valami különlegeset: negyvennégy év elteltével juttattuk ki Magyarországot Eb-re. Sokat köszönhetek a bennem bízó szövetségnek és a játékosoknak, ez a siker mindannyiunk közös eredménye volt, együtt tettük meg ezt a nagy lépést.

– Korábban dolgozott a DAC-nál és a Sepsinél is, ám Magyarországon mindeddig nem vállalt vezetőedzői megbízatást. Ennek is elérkezhet az ideje?
– Talán azért nem kaptam még megkeresést ügynökömön, Papp Bencén keresztül, mert ismernek a kluboknál, viccesen mondhatnám, túl erős karakter vagyok hozzájuk. Dunaszerdahelyen és Sepsiszentgyörgyön jó és eredményes időszakot töltöttem, azok a klubok erősen kötődtek Magyarországhoz. Nincs különösebb oka, hogy az NB I-ben még nem voltam vezetőedző, hacsak az nem, hogy igazán vonzó ajánlatot még nem kaptam onnét, ígéretes koncepció szükséges az együttműködéshez. Nem tudom, mit hoz a jövő, mindenesetre most élvezem a munkát a Kortrijknél, itt kell elvégeznem a rám bízott feladatokat.