Jönnek a svédek! – Vincze András jegyzete
Tomas Brolinból aligha lehetett volna NB I-es futballista: kissé pufóknak tűnt. Svédországban persze legenda lett, ugyanis tömzsi alkata ellenére varázslatosan bánt a labdával, baromi gyors volt, s a kilencvenes években a legnagyobb csatárígéretként tartották számon az öreg kontinensen, ráadásul az 1994-es világbajnokságon, az Egyesült Államokban is a csodájára jártak (naná, vb-bronzérmes lett), a karrierjét beárnyékoló balszerencse viszont éppen abban az évben, a novemberi magyarok elleni meccsen érte utol: bokatörést szenvedett, ám jellemző, hogy a mozdulatából (éppen bepasszolta a labdát a kapu elé) még így is gól született. Na, szóval ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy nem feltétlenül a közhelyképet kell magunk elé vetíteni, amikor a svéd labdarúgás legjobbjairól beszélünk, persze ettől még tény, hogy a szálkás, erőt sugárzó fenyőfaalkat szinte garantálható manapság is – ergo, ahogy a korábbi évtizedek sodrásában, úgy most is nagyon kemény meccs vár a magyar válogatottra –, viszont arra is felkészülhetünk, hogy a jellemzően sárga-kék szerelésben (vagy hófehérben) futballozó riválistól bőséggel láthatunk majd technikás megoldást a Puskás Arénában.
S ha már a dribli...
Ami csalódás, de talán az ilyenkor szokásos győzelmi reménykedés szempontjából kis könnyebbség: a svédeknél nem játszik Gyökeres Viktor, Európa momentán legeredményesebb góllövője. A magyar nemzeti csapat hátvédjei szempontjából tehát egy gonddal kevesebb, de ettől még nem nyerte meg a péntek esti meccset Magyarország.
Ami biztos, az ellenfélválasztás az ősszel soron következő világbajnoki selejtezők tükrében remek döntésnek tűnik: itt és most tényleg meg kell feszülni, nincs elveszett labda, lazítás, és szerintem körülbelül olyan érzés lesz péntek este focizni, mint amikor az ember közelről a falra rugdossa a labdát – hirtelen mintha a teljes világ tömör betonná változna...
Mert mindig ez van, amikor jönnek a svédek.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
