Becsekkolás – Bobory Balázs jegyzete

Nem szoktak unatkozni a telki edzőközpont recepciósai, de mindig különleges esemény, amikor a magyar labdarúgó-válogatott tagjai érkeznek a létesítménybe a soros mérkőzések előtti felkészülésre. 

Hétfőn újra becsekkoltak Marco Rossi kiválasztottjai, és most az elmúlt esztendőkhöz képest talán még fontosabb útra lépnek: szombaton Írországban játssza első világbajnoki selejtezőjét a magyar csapat. 

Ha valamikor, most biztosan nem rossz hangulatban, a mérkőzéshiány okozta bizonytalansággal a szívükben toppantak be Szoboszlai Dominikék, hiszen a keret legfontosabb tagjai friss sikerélményekkel gazdagabban, általában klubcsapatuk fontos tagjaiként várják a kvalifikáció rajtját, és ez a szurkolóknak is reménykedésre adhat okot. A válogatott csapatkapitánya például Kerkez Milossal együtt alapember Liverpoolban, vasárnap éppen az Arsenal elleni rangadón emelkedtek ki társaik közül. Varga Barnabás ontja a gólokat a Fradiban, Sallai Roland új poszton lett kulcsember a Galatasarayban. Willi Orbán „lábon hordta ki” a Bundesliga nyitányán a Bayern München elleni sokkoló kiütést és néhány napja már hiba nélkül futballozott az RB Leipzigben, Schäfer András az Union Berlin első, győztes meccsén volt végig a pályán, de a többiek is sok-sok játékperccel a lábukban készülhetnek a dublini, majd a jövő keddi, portugálok elleni hazai ütközetre. 

Azt is muszáj hangsúlyozni, hiába a kedvező előjelek, még nem tartunk ott, hogy azt mondhassuk, a magyar csapat esélyes csoportja megnyerésére egy ilyen selejtezősorozatban, hiszen éppen a portugál válogatott az, amelyik csupa topbajnokságban szereplő klasszissal látogat majd fővárosunkba, de azt sem gondolhatjuk komolyan, hogy Dublinban, az angol élvonalban edződő játékosokkal teletűzdelt írek otthonában vagy éppen Örményországban könnyű lenne begyűjteni a három pontot, és ez a mieink számára kötelező feladat. 

Nem, nem az. 

Hiába Szoboszlai csodagólja, Sallai remek formája, Kerkez elnyűhetetlensége vagy éppen Dibusz Dénes bravúrjai – a magyar válogatottnál megint mindennek klappolnia kell, hogy legyen esély végig harcban lenni a világbajnoki szereplésért. Jelenleg az előjelek kedvezőnek tűnnek, de a portugáloknál még így is sokkal nagyobb a tűzerő, amit csak kompakt játékkal, szűnni nem akaró harcossággal, fegyelmezettséggel és persze kis szerencsével lehet kompenzálni. 

Nagyon szép lenne, ha jövőre máshova is becsekkolna a magyar válogatott – mondjuk, az amerikai kontinensen rendezendő világbajnokságra. 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!