Nyertünk, de maradt tét – Deák Zsigmond jegyzete
Négy mérkőzés, öt pont, második hely a csoportban, meccsenként két gól, ha a számoktól kissé elrugaszkodunk, némi bírói nyomás, balszerencse, forrófejűség és bravúr – nagyjából ez volt a rezüméje a magyar labdarúgó-válogatott szempontjából a korábbi vb-selejtezős meccseknek. Mindennek és a többi találkozón történteknek köszönhetően úgy fordultunk rá az utolsó két fordulóra, hogy ha csütörtök este a papírformának megfelelően megverjük Jerevánban az örményeket, Portugália pedig Dublinban Írországot, a vasárnapi utolsó körtől függetlenül Cristiano Ronaldóék nyerik meg a kvartettet és mennek a 2026-os vb-re, mi pedig készülhetünk a márciusi pótselejtezőre.
Időben az első lépést Szoboszlaiéknak kellett megtenniük az örmény fővárosban. Mivel papíron még a hazaiaknak is volt halvány esélyük a csoport második helyére, foggal-körömmel küzdöttek minden labdáért és négyzetcentiméterért. Ehhez képest Bolla már a harmadik percben lövéshez jutott, de ballal Föld körüli pályára állította a pettyest (ami inkább mintás, de mindegy). Nem ő a gárda fő gólvágója – eddig minden helyzetét kihagyta –, és hamar kiderült, Schäfer sem az, mert ő is jó lehetőségből kavarodott ki oldalra. Nem szorongattuk agyon a riválist, persze fogalmazhatunk úgy is, türelmesen vártunk a nagy lehetőségre. Ez kicsit több mint fél óra elteltével érkezett el a szokásos koreográfiával: Szoboszlai beadott, Varga a felhők fölül bólintott, 1–0!
A futballtörténelem korábbi két magyar–örmény összecsapása egyaránt 2–0-ra végződött, ez nekünk tökéletesen megfelelt volna, már csak az izgalmak elkerülése végett is. Ehhez képest a szünet után a hazai csapat és a publikum is alaposan rákezdett a dugig telt Vazgen Szargszjan Stadionban, amelynek névadója még véletlenül sem focista vagy sportoló, hanem 1999-es meggyilkolása után nemzeti hőssé vált államférfi. Erősen reméltük, hogy a mostani hazai játékosok közül senki sem tesz valami hősiest, Szpercjan, Tiknizjan és a legvégén ügyetlenkedő Elojan, mondjuk, közel állt hozzá, szerencsére csak közel. Közben Tóth Alex tehetett volna pontot a mérkőzés végére, ám lövése után kívülről súrolta a labda kapufa tövét, így azért rágtuk még a körmünket a lefújásig.
A lényeg, hogy este nyolcra nyolc pontunk lett, így várhattuk a csoport másik, kései meccsét. Itt a portugálok a tavalyi Eb-hez hasonlóan – amikor a grúzoktól kikapva gyakorlatilag kiejtettek minket – most sem nézték az érdekeinket, s bár nekik szégyen a dublini vereség (no meg CR7 kiállítása), vasárnap a vélhetőleg már motiválatlan örményeket felülmúlják és kijutnak a vb-re. Mi viszont a telt házas Puskás Arénában nem kaphatunk ki az írektől, különben lőttek a pótselejtezőnek is.
De miért kapnánk ki?!
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
