Ellenfélnek nem hiányzik – Simon Zoltán publicisztikája

Szerhij Rebrov jutott eszembe abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy a magyar válogatott Ukrajna ellen is kétszer pályára lép majd a Nemzetek Ligája B-ligájában. Azóta szerencsére kiderült, hogy az akkori gondolataim úgy, abban a formában nem válhatnak valóra.

Mert Rebrovot nagyon jó edzőnek tartom annak ellenére, hogy nem jutott ki az ukrán válogatottal az idei világbajnokságra. Sőt, az egyik legjobb olyan szakembernek gondolom, aki azóta megfordult vezetőedzőként a magyar bajnokságban, hogy négy évtizede így vagy úgy mindennapjaim része a magyar labdarúgás.

A legendás ukrán futballistával 1995 telén találkoztam először a Fáy utcában. A Dinamo Kijev a Vasassal játszott edzőmérkőzést, a vendégek 5–1-re győztek. Ez volt a Verebes József-féle Vasas. A Mágus, kicsivel később, négy nyeretlen bajnoki után távozott Angyalföldről, miközben a csapatában többek között ott volt Galaschek Péter, Váczi Zoltán, Juhár Tamás, Geress Zoltán, Pintér Attila, Pál Zoltán, Jován Róbert, a kapuban pedig Sáfár Szabolcs. Rebrovval egyébként úgy „találkoztam”, hogy elsétált mellettem az öltözőfolyosón anélkül, hogy bárkihez szólt volna.

A futballista Rebrov a nemzetközi elismertsége csúcsán, 2000 májusában került a Tottenham Hotspurhöz, amely akkori klubrekordot jelentő 11 millió fontot fizetett érte. George Graham menedzser irányítása alatt az első Premier League-idényében, 2000–2001-ben még 29 mérkőzésen kilenc gólt szerzett, ám Graham márciusi menesztését követően Glenn Hoddle taktikai elképzeléseibe már nem illett bele. A szigetországi liga közvetlenebb, a fizikumra építő játékstílusa és az edzőváltás következtében játékpercei drasztikusan csökkentek, ami később kölcsönadásokhoz vezetett. Játékosként kilencszer volt ukrán bajnok, hétszer kupagyőztes, kétszer választották meg az év legjobb ukrán játékosának. Törökországban egyszer, Oroszországban kétszer szerzett bajnoki aranyérmet.

A Ferencváros 2018. augusztus 22-én jelentette be, hogy a neves jelöltek közül az ukrán szakemberre esett a választás. Az összehívott sajtótájékoztatón az összesereglett sportújságíróknak Orosz Pál, az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója sem árulta el, mennyi időre szól a megállapodás. Azt viszont rögtön fontosnak tartotta leszögezni: „Önmagáért beszél, amit a Dinamóval elért. Jelenleg negyvenhetedik a legjobb edzők listáján, de a Dinamo Kijevnél eltöltött időszak alatt tizennegyedik is volt.”

Rebrov katonásan, határozottan és szakmailag megalapozottan válaszolt az újságíróknak. Szerintem legalább száz olyan mérkőzés előtti vagy utáni sajtótájékoztatón vettem részt, amelynek ő volt a központi főszereplője. Megfigyeltem: ha már sokadszor kérdezték ugyanarról vagy olyan témáról, amelyről korábban többször megszólalt, jóval gyorsabb tempóban válaszolt. A kérdéseket viszont egyszer sem kerülte meg.

Bemutatkozásakor azzal kezdte, hogy nem szeretne ígérgetni, de azért jött, hogy „visszakerüljön a helyére” a Ferencváros, amelyről tudja, hogy az ország legnépszerűbb klubja. Kifejtette, intenzív futballt szeretne játszatni, s szerinte ezt a csapat addig nem tudta kilencven percen át fenntartani a bajnoki mérkőzéseken, hiába szerzett öt találkozón 13 pontot. Arra nem kívánt válaszolni, mikorra sikerülhet megvalósítania az elképzelését: előbb látnia kell, milyen mentális és fizikai állapotban vannak a játékosok.

Úgy érkezett Magyarországra, hogy előtte kétszer megnyerte az ukrán bajnokságot és az ottani kupasorozatot is a Dinamo Kijevvel. A Ferencvárost megelőző állomáshelye a szaúdi Al-Ahli volt. Szakmai pályafutásának európai szinten legkiemelkedőbb korszaka a budapesti évekre esett: 2018 és 2021 között a Ferencváros vezetőedzőjeként történelmi sikereket ért el.

Már az első időszakban világossá vált, milyen futballt akar. A hangsúly a taktikai fegyelmen, a pontos szerepkörökön, a mérkőzéshelyzetek elemzésén és azon volt, hogy a csapat fizikailag is képes legyen végrehajtani mindazt, amit Rebrov megkövetelt. Nem valamiféle látványos forradalom zajlott, hanem következetes, részletekbe menő építkezés.

A 2018–2019-es idényben megszerezte a klub történelmi, 30. bajnoki címét, feltéve a harmadik aranycsillagot a címer fölé, 13 pontos előnnyel megelőzve a Mol Vidit. A 2019–2020-as idényben ugyancsak 13 pontos fórral védte meg a címet, míg a 2020–2021-es kiírásban már 20 pontos különbséggel nyerte meg az NB I-et úgy, hogy a 33 mérkőzésből mindössze egyet veszített el. A Ferencváros sportszakmailag egyértelműen kiemelkedett a hazai mezőnyből.

Három esztendő alatt nem pusztán uralta a magyar bajnokságot, hanem olyan szervezettséget alakított ki, amely a nemzetközi porondon is eredményt hozott. Rebrov 2019 őszén 15 év után visszavezette a Ferencvárost az Európa-liga csoportkörébe. A csapat hét pontot szerzett, és az utolsó fordulóig versenyben maradt a továbbjutásért.

A csúcspontot a 2020-as Bajnokok Ligája-kvalifikáció jelentette. A koronavírus-járvány miatt az UEFA egymeccses kieséses formátumot írt ki a korai selejtezőkörökben, így egyetlen rossz este is végzetes lehetett. A playoffban már két meccs döntött, a norvég Molde ellen idegenben elért 3–3 után a budapesti visszavágó 0–0 lett. A Nemzeti Sport mérkőzéselemzése is azt emelte ki, mennyire fegyelmezetten zárt a Ferencváros: a zöld-fehér csapat 25 év után jutott be újra a Bajnokok Ligája csoportkörébe.

Ott a Barcelona, a Juventus és a Dinamo Kijev mellett a negyedik helyen végzett egy ponttal. Amikor – főleg a helyszínen – néztem ennek az időszaknak a Ferencvárosát, mindig az volt az érzésem, hogy szinte minden mértani pontossággal van megtervezve. Nemcsak a csapatvédekezésben, hanem a támadásokban is. Nyilván nem sikerülhetett minden megoldás, de azt lehetett érezni, hogy mindenki tudja, adott helyzetben hol kell lennie és mit kell tennie labdával vagy anélkül. A labdás játékosnak ezért gyakran már előre rendelkezésére állt a következő döntési lehetőség: tudta, kinek, hová és milyen ütemben adhatja tovább a labdát.

Kubatov Gábor klubelnök később nyilvánosan azt állította, hogy Rebrov menedzsere már február 10-én közölte a klubbal: az edző az idény végén távozni akar. Rebrov ennél árnyaltabb képet festett. A Nemzeti Sportnak az átigazolási politikával kapcsolatos nézetkülönbségekről beszélt: úgy érezte, az elért eredmények után joggal várhatná el, hogy a keretet érintő fontos döntések előtt kikérjék a véleményét.

2023. június 7-én mutatták be ukrán szövetségi kapitányként. Szerződését 2026. július 30-ig kötötték meg, vagyis eleve olyan ciklusra kapott megbízást, amelynek végpontja a 2026-os világbajnokság lett volna.

A kinevezés nem szokványos sportszituációban történt. Ukrajna háborúban állt, a válogatott nem rendezhette hazai mérkőzéseit az országban. Rebrov a Nemzeti Sportnak 2023 júniusában arról beszélt, hogy már az utazás is nagyságrendekkel nehezebb, a „hazai” selejtezőket pedig külföldön kell lejátszani. Kijevbe a családjával együtt költözött vissza. Ugyanebben az interjúban közvetlenül összekapcsolta ferencvárosi és válogatottbeli filozófiáját: felidézte, hogy a Fradinál sem ígért előre bajnoki címet vagy európai csoportkört, hanem munkát, harcot és azt, hogy nem adják fel.

Ukrajna március 26-án 3–1-re kikapott Svédországtól a vb-pótselejtező elődöntőjében, így lemaradt a 2026-os világbajnokságról. Rebrov jelezte, hogy nem kapott hosszabbítási ajánlatot. Az ukrán szövetség (UAF) április 22-én közös megegyezéssel megszüntette kapitányi megbízatását. Azonban nem távozott: alelnökként és a végrehajtó bizottság tagjaként továbbra is az UAF-nál maradt.

Csaknem egy hónappal Rebrov távozása után Andrea Malderát nevezték ki szövetségi kapitánynak. Az 55 éves olasz korábban öt évig dolgozott az ukrán válogatottnál, Sevcsenko segítőjeként is. Később Roberto De Zerbi stábjában a Brightonnál és a Marseille-nél szerzett tapasztalatot. Sevcsenko szerint „a lelke ukrán”.

A magyar futballválogatott töretlen rajongójaként viszont tiszta szívből remélem, hogy ha Maldera tudása olyan is, mint Rebrové, az legkorábban csak tavasszal mutatkozik majd meg.

Az ukrán szövetség egyébként június 3-án bejelentette, hogy a teljes körű orosz invázió kezdete óta először tölthetett együtt egy estét hazai földön a válogatott és a szurkolótábora. A lembergi Szkif Stadion nyílt edzésére több mint ötezren mentek ki, majd közös programok és autogramosztás következett. Andrea Maldera szerint már a drukkerek érzelmeinek tíz százaléka is elég lenne ahhoz, hogy minden meccset megnyerjenek. Az UAF ezt az összetartozás és a hazatérés estéjeként írta le. Ezt szerintem nem szabad figyelmen hagyni a pénteki meccsel kapcsolatban.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!