Ismét Tóth Balázs volt a mieink legjobbja – NS-értékelés
Tóth Balázs (7): Fél óra elteltével egy átemeléssel próbálták meglepni, de hátralépve, felugorva szépen oldalra pofozta a labdát, majd nem sokkal később a léc mentette meg a csapatot a góltól. Voltak kósza, kissé pontatlanul megküldött labdái is, a második félidőben a rövid saroknál védett – Budapest után Belfastban is ő volt a legjobb…
Bolla Bendegúz (4): Neki is volt egy rossz, sőt ijesztő ívelése, de ami lélekrezdítőbb volt, hogy a pocsék északír becsúszás nyomán megsérült, a bokája szenvedte meg a rossz ütemű belépőt, sántikálva hagyta el a pályát. Ami pár perccel később sokkal rosszabbul nézett ki, hogy hordágyra fektették, a védő arcáról pedig leolvasható volt, itt bizony a bokaficamnál nagyobb a baj.
Willi Orbán (6): Nyolc éve még azon tanakodtak a futballguruk, miként lehetne a válogatottba csábítani Németországból a védőt – nos, Belfastban húzta fel hetvenedszer a címeres mezt. A meccs nagy részében a stabilitásra kellett ügyelnie, ám jellemző, hogy a nyolcvanadik perc környékén az északír kapunál előtte adódott lövési lehetőség...
Csinger Márk (5): Esetében igaz a tétel, hogy nem kell mindenkinek labdavirtuóznak lenni, s az elvégzendő feladatot illetően aligha neki kell sokat magyaráznia Marco Rossinak a taktika rejtelmeiről: szereljen, és passzoljon – egyszerűen! Az látszott, hogy a támadó(k) utáni sprintelés nem az erőssége.
Kerkez Milos (4): Az alacsony energiaszint makacs ellenség, Liverpool-tempóban pláne „merül az elem”: a balhátvéd ismét enerváltabban, s veszélyesen rossz (középre küldött...) passzal kezdett. Ami taktikai hiba, hogy a mokány védő a viszonylag intenzívebb időszakokban erősen túlfoglalkoztatott. A szünet után picit jobban ment neki a futás, a játék, a beadások viszont nem…
Schäfer András (5): Már az első félidőben kétmeccsre való rúgást kapott, márpedig az ilyesmi meglehetősen elkedvetlenítő azoknak is, akik a Bundesliga-fogaskerekek között csiszolódnak hétről hétre. A második félidőben már többet játszhatott (mármint a szó valódi értelmében), de messze van a régi pörgős, veszélyes formájától.
Szűcs Tamás (4): Az első félidőben többnyire csak azt figyelhette, mi zajlik a magyar védelem előtt, s esetében az is látszott, hogy a csapatkohézió, s a tudatos játékfigurák kapcsán milyen fontos (lenne) az összeszokottság. Rohant ő a labdákért, de többségében kénytelen volt a magyar kapu felé sprintelgetni. Ötvenöt percig őrlődött ebben a szerepben…
Csongvai Áron (4): „Két szoba, összkomfort”, azaz körülbelül 56 négyzetméternyi területre kényszerítette be az ellenfél játékstílusa, mire elindult volna, hogy belépjen a játékba, már jött is visszafelé a labda. Ha nem tétmeccsről lett volna szó, írhatnánk, hogy biztonsági, sőt már-már „kényelmes” szerepkörben játszott: a meccs végefelé lecserélte a kapitány.
Jurek Gábor (4): Volt meglepetés országszerte, amikor kiderült, hogy kezd, és az első pillanatokban dolgozott is benne az adrenalin, a jobb oldalon jóformán csak ő került a labda útjába. Aztán elcsendesedett a lelkesedés… Látszott, az NB I nem készít fel erre a darálóra, az MTK játékosa beleszürkült a meccsbe.
Lukács Dániel (4): Nem kapott használható labdát, de ennek az lehetett a magyarázata, hogy többségében túlságosan a bal szélre billentett játékot erőltette a csapat (persze, hiszen zömében ott helyezkedett Szoboszlai Dominik), ezt a taktikai ábrát pedig mosolyogva leradírozták a pályáról az északírek…
Szoboszlai Dominik (6): A futballstílusa, a futósebessége messzire szakítja el a csapattól – amit anno Szalai Ádámmal, vagy a most sérülés miatt kimaradó Varga Barnabással játszani tud (a felpasszolt labdáját a jobb felépítésű centerek lekészítik), az ebben a csapatszerkezetben reménytelen ügy. Az akarásával most sem volt baj, de tőle azért ennél (is) több kell.
CSEREKÉNT PÁLYÁRA LÉPETT
Osváth Attila (5) már az első félidőben beállt – Bolla Bendegúz helyére –, s vele picit változott a haditerv, mert nyilván az FTC-ben testhez álló „fuss fel és ívelj”-módszert kellett követnie. Nem nagyon sikerült.
Tóth Alex (6) érkezett Szűcs Tamás helyére, azaz fürge játékos váltott fürgét. Sőt, a Bournemouth játékosa elkönyvelhette azt a rendkívüli tettet, hogy ezen a mérkőzésen az övé volt az egyetlen, hamisítatlan kaput eltaláló lövés a meccs vége felé.
Bárány Donát (5) állt be Jurek Gábor helyére, egyértelműen azzal az útravalóval, hogy vele szemben legyen kicsivel több északír fogcsirkogatás...
Vitális Milán (–) a hajrában váltotta Csongvai Áront, nyilván azzal a szándékkal, hogy (gól)veszélyesebbé váljon a középpálya.
Tóth Milán (–) feladata lett volna, hogy felpörgesse a játékot Lukács Dániel helyett...
A JÁTÉKVEZETŐ
Ricardo De Burgos (8): La Liga-szinttől meglehetősen távoli mérkőzést kellett levezényelnie, de próbált idomulni a brit szigeten alkalmazott stílushoz, és elnézve a stoplinyomokat, valamint Bolla Bendegúz sérülését, olykor lehetett volna egy fokkal szigorúbb.
NEMZETEK LIGÁJA
B-LIGA
2. CSOPORT, 2. FORDULÓ
ÉSZAK-ÍRORSZÁG–MAGYARORSZÁG 0–0
Belfast, Windsor Park, 18 082 néző. Vezette: Ricardo de Burgos (Iker De Francisco, Iván Masso Granado) – spanyolok
ÉSZAK-ÍRORSZÁG: P. Charles – Hume, Atcheson, McConville, C. Brown – Galbraith, S. Charles, Devenny – Kelly (D. Charles, 70.), Donley (Spencer, 70.), Price (Magennis, 88.). Szövetségi kapitány: Michael O’Neill
MAGYARORSZÁG: Tóth B. – Bolla (Osváth, 34.), Orbán, Csinger, Kerkez – Schäfer, Szűcs T. (Tóth A., 55.), Csongvai (Vitális, 76.) – Jurek (Bárány, 55.), Szoboszlai – Lukács D. (Tóth M., 76.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Sárga lap: Galbraith (16.), Price (31.), Donley (45+2.), Michael O’Neill szövetségi kapitány (45+2.), S. Charles (77.), ill. Csongvai (42.), Orbán (45+6.)
