Élvonalból élvonalba – Kamler János jegyzete

Kétszáznegyven órával az ukránok elleni budapesti rajtot követően kezdődött a magyar válogatott negyedik Nemzetek Ligája-mérkőzése hétfő este Nagyszombatban, megint Ukrajna ellen. A mieink katartikus hajrát hozó összecsapáson 2–1-re győztek, az utóbbi három fordulóban hét pontot szerezve B-ligás csoportjuk második helyére kapaszkodtak, két novemberi fellépésükön van esélyük kiharcolni az automatikus elitbe jutást érő első helyet.

Ha sikerül, boldogok leszünk. Ha nem – akkor is.

Mert biztatóan alakul az éppen zajló fiatalítási folyamat Marco Rossi szövetségi kapitány együttesénél, ami válogatottról lévén szó macerásabb, mint egy-egy klubcsapatnál, amelynél kis túlzással minden percet együtt tölt edző és játékos. 

Az ukránok hétfői legyőzését követően Schäfer András mondta ki szerintem a legfontosabbat, jelesül azt, hogy ebben a néhány napban is sikerült kiváló közösséget kialakítani a fiatalokkal teli keretben – szívből kívánom, szippantsa be őket is a csodára képes válogatott vákuum. Lehet tőle is tanulni kétszáznegyven óra leforgása alatt. Meg Szoboszlai Dominiktól vagy Willi Orbántól. Talán nem véletlenül emelte ki külön az ő hozzáállásukat a kapitány a nagyszombati diadal után.

Hogy mit látunk éppen?

Sokan sokfélét, ezért is szép a sport, a labdarúgás, pláne a magyar labdarúgás, amelyhez, ugye, mindenki ért is. Látni például Tóth Milánt, a Vasas 24 éves, kifejezetten jó mozgású csatárát, akiben pedig Marco Rossi azt (is) látta, fent kéne hagyni a szünet után a pályán Nagyszombatban. Gólt szerzett.

Látni Jurek Gábort is, az MTK 22 esztendős vagány szélsőjét, aki első válogatott fellépésén, tétmérkőzésen, az NL-rajton csereként beszállva lövőcselt csinált a tizenhatosos belül, úgy lőtt kapura. Nem született belőle gól, kicsit több tapasztalattal felvértezve talán sikerül neki, de számomra az volt az igazán fontos, amit csinálni akart.

És látjuk Szalai Józsefet, a Paksi FC 23 éves centerét, aki hétfőn mutatkozott be a válogatottban, tökéletes ütemű elmozgásával teret nyitott a győztes gólt szerző Csinger Márknak. Benne nemcsak a középcsatárt látni, hanem olyan futballistát, aki érti és érzi az összjátékot, mindamellett gólveszélyes. Hogy a magyar élvonalban? Igen, de most ő, valamint Tóth Milán és a második magyar gól előtt, ugye, labdát szerző Jurek Gábor is megvillantotta, hogy a sportág egy másik élvonalában, válogatott szinten, az egyébként őrületes iramot diktáló ukránok ellen is hasznos tud lenni.

Novemberben NL-meccsek, decemberben Eb-selejtező-sorsolás, jövőre Eb-selejtező – ki tudja, amikor ez utóbbi véget ér, már nem az NB I-ből kell behívnia a válogatott légkörét az elmúlt napokban megismerő három fiatalembert Marco Rossinak.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!