Csinger Márk: Szeretnék Willi Orbánra hasonlítani

– Tavaly áprilisban Somorján egy félidőt játszott, és annak örült, hogy bírta a térde… Nem úgy tűnik, mintha tegnap lett volna?     
– Nagyon pereg az idő – felelte lapunknak adott interjújában a Groningen légiósa, Csinger Márk, akinek góljával októberben Nagyszombatban az ukránok elleni mérkőzésen nyert a magyar válogatott. – Akkoriban a térdem még nem bírta jól a terhelést, az oldalszalagomat műtötték, kis híján fél évet kellett kihagynom. A válogatottság finoman fogalmazva is távolinak tűnt. Akkor nem az volt a célom, hogy egyszer itt lehessek a legjobbak között, hanem hogy újra egészséges legyek.

– Találtam egy cikket 2012-ből, a Boldogházi Hírekben harmadik osztályosként anyák napi köszöntésként azt mondta édesanyjáról, azért szereti, mert kedves, segít a tanulásban, finomakat főz, és ha meccsre megy, mindig szurkol önnek. Emlékszik erre a kiadványra?
– Megmondom őszintén, nem… Nagyon régen volt. Amúgy a jellemzés tökéletes, ugyanezt írhatnám ma is anyuról. A mai napig ilyen. Amíg az ETO-ban játszottam, minden mérkőzésünkre jött édesapámmal, mindegy volt, hogy reggel, délután vagy este van a meccs. Ráadásul a vége felé az autópálya felújítása miatt háztól házig több mint három óra volt az út, oda–vissza több mint hatot ültek az autóban. Nem érdekelte őket, ott akartak lenni. Sőt, a faluból olykor néhány ismerős vagy a testvérem is hozzájuk csapódott. Máig Jászboldogházán laknak.

– Igaz, hogy a nővére, Fanni a munkahelyén elsírta magát, amikor a kollégái gratuláltak neki az első válogatott meghívójához?     
– Legalábbis azt állította. Bizonyítani nem tudom. A viccet félretéve, biztosan így volt. Budapesten dolgozik, Szigetszentmiklóson lakik, a munkahelyén is szurkolnak nekem. Fanni is gyakran van kint a Puskás Arénában a mérkőzéseinken.

– Nehéz lehetett neki egy házban felnőni olyan kistesóval, aki mindenáron futballista akart lenni?
– Szerintem nem volt nehéz. Ha nem fociztam, a legtöbbször együtt játszottunk. Miután fiatalon elkerültem otthonról, igazából veszekedni sem maradt időnk. Ha a hétvégén odahaza voltam, nem veszekedéssel, verekedéssel töltöttük az időt, örültünk, hogy kicsit együtt lehetünk. A jó kapcsolat megmaradt. Tizenhárom éves voltam, amikor útnak indultam a családi házból, de igazából már előtte sem sokat voltam otthon. Suli után a vasútállomásra mentem, Szolnokra jártam be edzésekre, este volt, mire hazaértem. Annyi erőm volt nagyjából, hogy gyorsan megcsináljam a leckét, megvacsoráztam, és beestem az ágyba.

Sérültek sora a grúz válogatottnál

A grúz sajtó – ez esetben a worldsport.ge – arról számolt be, hogy igencsak foghíjas kerettel dolgozik Ramaz Szvanadze szövetségi kapitány. Arról már több alkalommal is beszámoltunk, hogy a válogatott legnagyobb sztárjának, a PSG-ben futballozó Hvicsa Kvaracheliának elszakadt a keresztszalagja, a támadó hosszú hónapokra kidőlt a sorból, de rajta kívül is akadnak hiányzók. Az biztos, hogy Giorgi Kocsorasvili, a Sevilla 27 éves, 30-szoros válogatott belső középpályása biztosan nem játszik a magyar válogatott ellen, ugyanis sárga lapos eltiltását tölti. Jelen állás szerint az ukránok ellen sem léphet pályára, ugyanis kisebb sérüléssel bajlódik, és egyéni program szerint készül. Saba Goglicsidze (Monza) és Zsorzs Mikautadze (Villarreal) sem edzett, kérdés, felépülnek-e a következő két válogatott mérkőzésre. Viszont jó hír lehet a szakmai stábnak, hogy Saba Szazonov (Getafe) és Nika Gagnidze (Kolosz Kovalivka) szerdától újra a csapattal edzett. Magyarországon légióskodó játékos is kapott meghívót a grúz szövetségi kapitánytól, de Ilia Beriasvili nem utazhatott el hazájába, az MTK Budapest 28 éves belső védője ugyanis sérült. Az október 25-i, Ferencváros elleni (0–5) bajnokin a combját fájlalta, s az előző két bajnokit kihagyta. A rehabilitációs munkáját végzi, kérdéses, hogy a jövő hét szombati, PAFC elleni felcsúti bajnokin újra pályára léphet-e, vagy tovább kell várni a visszatérésére. (CS. A.)

– Egyedül vonatozott Szolnokra?
– Legtöbbször a nagyapám jött velem. Ő mondogatta, meglátom, egyszer az NB I-ben játszom. Sajnos a bemutatkozásomat már nem érhette meg… Nagyon szeretett volna a pályán látni, sokáig ez éltette, elképesztő szomorúságot éreztem, amikor a múlt nyáron bemutatkoztam az ETO-ban, ő pedig nem sokkal azelőtt hagyott itt bennünket. Mindent megadtam volna, ha azt még láthatta volna.

–Volt példaképe?     
– Különösebben nem. A kemény, határozott védőket kedveltem.

– Willi Orbán mellett akkor alighanem jól érzi magát. Felidézne az őszi négy meccsből egy olyan helyzetet, amikor a társa mozdulatából megértette, mennyire más ez a szint?   
– Igazából már az edzéseken láttam, hogy Willi Orbán egészen más szintet képvisel. Nekem kellett megszoknom az ő mozgását, mit hogyan csinál a pályán, mert az szinte tökéletes. A négy mérkőzés végére egészen jól összecsiszolódtunk, azt még nem mondanám, hogy abszolút összeszokott védőpáros lettünk, de sokat léptünk előre. Mellette nyugodt lehet az ember, ha hozom a saját teljesítményemet, ő biztosan kisegít.

– Előfordul, hogy négyszemközt leülnek és megbeszélik a teendőket?     
– Többször volt erre példa. Beszélünk a látottakról, akár az edzőtáborbeli hibákról is. Nem úgy áll hozzám, mint akit tanítani, pátyolgatni kell. Arra törekszik ő is, hogy tökéletesen működjünk együtt.

– Nagyszombatban korábbi győri csapattársa, Tóth Rajmund adta a gólpasszt válogatottbeli első góljához. Amikor a lefújás után kettesben tudtak beszélni, mi volt az első mondatuk egymáshoz?     
– Hogy ez tökéletes este volt! Ő és én is jókor voltunk jó helyen. Érezte, hová érkezem, az ETO-ban is sokszor volt hasonló szituáció az ellenfél kapuja előtt. Örültünk, hogy játszottunk, és hogy együtt hoztuk össze azt a fontos gólt.

– Július elején hosszú távra aláírt a bajnok ETO-hoz, augusztus közepén már a holland Groningen játékosa volt. Jó döntés volt a váltás?     
– Mindenképpen. A bajnokság magas színvonalú, neves játékosok ellen kell helytállnom, nagy intenzitású mérkőzések és edzések vannak. Jól érzem magam Hollandiában, próbálom a legjobbamat nyújtani, és esténként sem vagyok egyedül. A barátnőm is jött velem, no meg a a kétéves maltipoo kutyusunk. Vele is megvan a napi rutinunk. Reggel és este én viszem sétálni, napközben legtöbbször a párom. Szerencsére egy nagy park mellett lakunk, ott lehet játszani, sétálni vele.

– Marco Rossi már arról is beszélt, gondolnia kell arra az időre, amikor Willi Orbán már nem lesz a válogatottban. Ha a következő meccsen önnek kellene irányítania a védelmet, mi az, amit ugyanúgy csinálna, ahogy tőle látta?     
– Nos, minden mérkőzésen higgadt, s nem jön ki a sodrából. Talán ez a legnagyobb előnye. Amúgy én sem vagyok izgulós típus. A barátnőm mondogatja is, engem semmivel sem tud felidegesíteni… A pályán is ilyen vagyok, nyugodt, higgadt játékosként jellemezném magamat. Tapasztalatot kell még gyűjteni. Szeretnék Willi Orbánra hasonlítani, ő jó példa előttem.

– A Grúzia és az Észak-Írország elleni mérkőzésen négy pontot kellene szerezni az A-ligába jutáshoz. Így kalkulálnak?     
– Nem lehet így pályára lépni. Mindkét mérkőzésen győzni szeretnénk. Úgy érzem, csapatként erősebbek vagyunk Grúziánál. Itthon a Puskás Arénában pedig nem is lehet kérdés, győznünk kell, mindenkinek a szívét-lelkét kell kitennie a pályára. Nekem óriási élmény lenne az A-ligában játszani, topligában szereplő játékosok és nagy csapatok ellen pályára lépni. Nagy motiváció ez.

– Gyerekként a magyar mellett volt kedvenc válogatottja?     
– Talán a spanyolokat említeném. Amikor kétezertízben megnyerték világbajnokságot, a nagyszüleimmel nyaraltunk, akkor és ott a meccseket nézve nekik szurkoltam. A közelmúltban Marco Rossi szövetségi kapitány is úgy fogalmazott, a spanyolok ellen szívesen irányítaná egyszer a válogatottat. Én sem bánnám. Finoman fogalmazva is erős ellenfél lenne. Világbajnokok, Európa-bajnokok, magasan a legszebb focit játsszák. Élmény lenne ellenük futballozni.

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE 
Kapusok: Gundel-Takács Bence (Zalaegerszegi TE FC), Pécsi Ármin (TSV Hartberg – Ausztria), Tóth Balázs (Blackburn Rovers FC – Anglia)
Védők: Bolla Bendegúz (Rapid Wien – Ausztria), Csinger Márk (FC Groningen – Hollandia), Kerkez Milos (Liverpool FC – Anglia), Markgráf Ákos (FC Köbenhavn – Dánia), Nagy Zsolt (Puskás Akadémia FC), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Osváth Attila (Ferencvárosi TC), Szalai Attila (Pogon Szczecin – Lengyelország), Szűcs Kornél (Vojvodina – Szerbia)
Középpályások: Baráth Péter (Sigma Olomouc – Csehország), Csongvai Áron (AS Saint-Étienne – Franciaország), Pető Milán (Paksi FC), Schäfer András (1. FC Union Berlin – Németország), Callum Styles (West Bromwich Albion – Anglia), Szoboszlai Dominik (Liverpool FC – Anglia), Tóth Rajmund (Konyaspor – Törökország), Urblík József (Vasas FC), Vitális Milán (AEK Athén – Görögország)
Támadók: Jurek Gábor (MTK Budapest), Lukács Dániel (Puskás Akadémia FC), Redzic Damir (RB Salzburg – Ausztria), Sallai Roland (Galatasaray – Törökország), Szendrei Ákos (Debreceni VSC), Varga Barnabás (AEK Athén – Görögország)

NEMZETEK LIGÁJA
B-LIGA, 2. CSOPORT
5. forduló. November 14., szombat
18.00: Grúzia–Magyarország
20.45: Észak-Írország–Ukrajna

6. forduló. November 17., kedd
20.45: Magyarország–Észak-Írország
20.45: Ukrajna–Grúzia