A rosszfiúból hős lett

"Borzasztóan örülök, hogy a Liverpoolban fogok játszani. A világ egyik legjobb futballistája akarok lenni, és Gérard Houllier együttesében ez sikerülhet” – rebegte boldogan.Most nyilván sok futballínyenc sóhajt fel kéjesen – Owen, Diouf csatársor, ah! –, ám e helyütt nem a "vörösökkel”, de még csak nem is a szőkített hajú üstökös várható jövőjével foglalkozunk (bár az is megérne pár szót). Ez a 21 éves fiatalember csodálatos játékkal rukkolt ki a címvédő ellen, felváltva vert át rútul olyan védőket, mint Marcel Desailly és Frank Leboeuf. Egy ilyen megmozdulásból született a gól, és Leboeuf azt a néhány másodperces felvételt biztos nem fogja mutogatni az unokáinak. De emlékezhetünk arra is, amikor Emmanuel Petit, aki pedig nem egy "hentes” hírében áll, csak mindkét lábát elkaszálva tudta megállítani az agilis szenegálit.Diouf szülőhazája fővárosában, Dakarban látta meg a napvilágot, s ugyanitt töltötte gyermekkorát. Olyan fordulatokat, mint neveltetés vagy tanulmányok, nemigen használhatunk, mert saját bevallása szerint inkább az utcán élt, mint a nagymamája lakásául szolgáló szalmakunyhóban. "Tizennégy éves koromra minden bajba belekeveredtem, amibe csak lehetett. A környékbeliek gengszterként ismertek, és féltek tőlem” – vallotta be nemrég, a France Footballnak adott interjújában.A "csirkefogó” imidzset Európába szerződése után sem hagyta el. Tizenhét évesen lett az éppen a Division 1-be feljutó Sochaux játékosa, s első francia évében még nagyon megilletődött lehetett, mert különösebb skandalum nem kötődött a nevéhez. Mivel a szezon végén a gárda kiesett, továbbállt a Rennes-hez, és ott már hallatott magáról. Nemcsak azzal, hogy 28-szor szerepelt az első csapatban (és egy gólt is lőtt), hanem egyéb módon is. Az idény vége felé például jogosítvány és biztosítás nélkül kocsikázva lett egy karambol aktív részese, emiatt kis híján büntetőeljárás indult ellene. Ebből az időszakból datálódik bajkeverő hírneve és meglehetősen morbid beceneve ("Sorozatgyilkos” – pontos eredete ismeretlen).
A türelmüket vesztett rennes-i vezetők 2000-ben kölcsönadták a Lensnak. A piros-sárgáknál aztán határozott érési folyamaton ment keresztül, elmaradtak a botrányai. A piros lapokat ugyan szorgosan gyűjtögette, viszont 28 meccsen nyolcszor zörgette meg a hálót, nem csoda hát, ha az egyesület megvásárolta a játékjogát. Ráadásul nem sokkal később, poétikusan ifjú kora ellenére, a 2001-es év legjobb afrikai labdarúgójának választották. Az elmúlt idényben a siker csak fokozódott, ezúttal 26 összecsapáson talált be tízszer, a gárda pedig hajszállal maradt le az aranyról.
Igaz, közben érte egy nagy csalódás is: az Afrikai Nemzetek Kupája döntőjét Szenegál többek között az ő kihagyott tizenegyesével bukta el Kamerunnal szemben. Ez olyannyira megviselte, hogy Franciaországba való viszszatérése előtt otthon meglátogatott egy sámánt, segítséget kérve tőle, ám klubja a hosszúra nyúlt távollét miatt természetesen megbüntette, nem lévén tekintettel a nemes célra.
S most? "Mi is ünnepelni fogunk, de nagyon jó lenne otthon lenni. A futball arról szól, hogy örömöt szerzünk másoknak, és mi még több ilyen ajándékot szeretnénk adni a szenegáli embereknek. Ha így folytatjuk, nem lehet baj. Ez a diadal, amit rajtunk kívül senki sem várt, egész Afrikáé” – nyilatkozta meghatottan az egykori rosszfiú. Hivatalosan is ő lett a nyitó mérkőzés legjobbja, honfitársai pedig héroszként tekintenek rá.
Vagyis az a bizonyos sámán nem végzett kontármunkát.