Már a gólokat szállítja

Pedig Pauleta pályafutásának eleje egyáltalán nem azt sejtette, hogy egyszer majd úgy beszélünk róla, mint klasszis támadóról. Tizenhét évesen egyike volt a Porto utánpótláskorú futballistáinak, ám klubja nem tartott rá igényt. Pauleta ekkor fogta magát, hazament az Azori-szigetekre, elhelyezkedett egy szállítmányozási cégnél, és amúgy hobbiból elszegődött az Uniao Micaelenséhez játszogatni. Huszonkét éves korában még a teljesen ismeretlen kiscsapatban terelgette a labdát, egészen elfogadható szinten, lévén a másodosztályú Estoril szerződtette.Az Estorilban pedig elkezdte ontani a gólokat. Első – és mint később kiderült, utolsó – ottani idényében tizenkilencig jutott, amire felkapta a fejét a spanyol másodosztályban szereplő Salamanca portugál mestere, Joao Alves. Meggyőzte klubjai vezetőit: neki kell ez a játékos, aki aztán a Segunda Divisiónban sem aprózta el, első salamancai évében 19 gólt szerzett a feljutó gárdában! A Primera Divisiónban "megtorpant”, első élvonalbeli idényében csak 15 találatig jutott. A Deportivo La Corunának azonban ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy négymillió dolláros lelépési díj ellenében magához csalogassa. Karrierje két galíciai éve cseppet sem úgy sikerült, ahogyan eltervezte. Elég csak arra utalni, hogy amikor a Depor 2000-ben bajnok lett, Pauleta 31 meccsen játszott, de csak tizenegyszer kezdőként. Nyolc gólig azért így is eljutott…Amolyan mentőövként jött neki a Sylvain Wiltord utódát kereső Bordeaux hatmillió dolláros – akkori teljesítményéhez képest kissé talán túlzott – ajánlata, amelyet el is fogadott. Kamatostul megszolgálta a vételárát! Tavaly – Sonny Anderson mögött – második, az idén – Djibril Cissével holtversenyben – első lett a góllövőlistán, 2002-ben Ligakupát nyert a Girondins-nel, ráadásul kollégái őt választották meg a Division I legjobb játékosának.

Az utóbbi időben már a válogatottban is meghatározó futballistának számít. Eleinte ugyan senki sem értette a beválogatását – ne feledjük, egyetlen valamirevaló portugál klubban sem szerepelt felnőttként! –, de a Hollandiának lőtt pazar gólja az utolsó kétkedőket is elhallgattatta. A keretből ő az egyetlen, aki mind a tíz selejtezőn pályára lépett, nyolc találatával ő lett a luzitánok házi gólkirálya. Az idei a második világversenye, két éve tagja volt az Európa-bajnokságon bronzérmet szerző csapatnak, igaz, összesen 67 perc játéklehetőséget kapott. (A nyitó meccset például azért kellett kihagynia, mert a Magyarország elleni selejtezőn kiállították.)
A szülőhelyére roppant büszke játékos – széttárt karokkal végrehajtott gólörömével a sziget névadó madarát próbálja jelképezni – legfeljebb amiatt lehet csalódott, hogy nem sikerült megjavítania a portugál világbajnoki gólrekordot. 1966-ban, a Koreai NDK elleni negyeddöntőn valaki négy gólt szerzett.
Ha Pauleta hátralévő éveiben csak megközelíti annak az embernek a teljesítményét, a világ egyik ünnepelt csatárcsillaga lesz.
A négyszer beköszönő urat ugyanis Eusébiónak hívják.