Kész, a futball-láz immár az egyházat is "megfertőzte” Dél-Koreában.Jó, jó, a világbajnokság előtt hallottunk arról, hogy a helybéli buddhista papok a világbéke mellett a Hiddink-gárdáért is bőszen imádkoznak, ám egymás közt valljuk be, mosolyogtunk egyet ezen, talán még azt is megjegyeztük magunkban, hogy "…hát nem aranyosak”, de aztán mentünk tovább, öt perccel később már nem is emlékeztünk erre a hírre.Erre tessék, most arról olvasni, hogy a (társ)házigazdák legutóbbi, spanyolok elleni mérkőzése közben nem a megszokott monoton kántálás hallatszott az egyik szöuli szentélyből, hanem – bocsánat, de nincs rá jobb szó – üvöltözés."A meccs előtt elhatároztam, csendben nézem a televíziót, és csak arra koncentrálok, hogy a csapat nyerjen. Ám be kell vallanom, Szeol Ki Hjeon, illetve An Dzsung Hvan góljánál nem bírtam magammal, és akkorát ugrottam, amekkorát talán még soha. A következő pillanatban meg már táncoltam…” – mesélte lesütött szemekkel a szerzetesek egyike, Do Gjon.A buddhistákat még az sem zavarja, hogy a legjobb nyolc közé jutott társulatot "ördögöknek” becézik. "Ôk kedves ördögök, senkinek sem ártanak. Legfeljebb az ellenfeleiknek…” – tréfálkozott Do Gjon. Majd nagy boldogságában tett egy felettébb merész ígéretet. Megfogadta tudniillik, hogy bár szürke "egyenruhát” kell viselniük, ha kedvenceik a finálénak is aktív résztvevői lesznek, az aranycsata napján – millió és millió honfitársához hasonlóan – pirosba öltözik, sőt, egy piros autóval járja a várost.Ami azt illeti, szerzetestársa, He An sem volt éppen rosszkedvében, amikor arról kérdezték, szerinte mi a csapat titka. "Egyfelől: Hiddink személye a garancia a sikerre. Másfelől: igaz, hogy nekünk, koreaiaknak rövidebb a lábunk, mint másoknak, de ezt a gyorsaságunkkal kompenzáljuk. És különben is, egy tömzsi lábbal sokkal nagyobbat lehet lőni, mint egy »pálcikával«…” – mondotta. Majd elindult imádkozni. Kitalálják, ugye, kikért…
Legfrissebb hírek
