Haller és Pető messze a csúcsformától

A Haller Ákos és Pető Tibor alkotta világbajnok kétpárevezős egység a hazewinkeli Világkupán ott folytatta a sikersorozatát, ahol tavaly abbahagyta. Amin elvileg nincs mit csodálkozni, elvégre egy vb-győztes párostól mi mást várhatnánk, ám az ő esetükben korántsem ilyen egyszerű a képlet. Év elején ugyanis még négypárban képzelték el a szezont, és ennek megfelelően párosban jóformán nem is edzettek. Az első jelentősebb nemzetközi megméretésen, a duisburgi regattán viszont elégedetlenek voltak a négyes teljesítményével, így a Vk-nyitányra már csak kettesben érkeztek. S noha a verseny előtt lett volna alkalmuk egy kis közös munkára, a szegedi felkészülési időszakot Pető elsősorban a megfázása kikezelésére, míg Haller sérült hátizma regenerálására használta. – Az erőnlétünkkel nincs gond, sőt, szerintem mindketten erősödtünk. Az együtt dolgozás hiányzik – mondta Haller Ákos.– A hazai válogatót azért több mint megnyugtató előnnyel nyerték meg.– Pedig azt éreztük, hogy túl sok bennünk az energia, amit egyszerűen nem tudunk a vízre vinni. – A belga Világkupán is ez volt az érzésük?– Nem tudtuk, hol tartunk a többiekhez képest. Aztán viszonylag könynyedén megnyertük az előfutamot, noha meg sem közelítettük a csúcsformánkat. A középdöntőben ugyanez volt a helyzet. De úgy látszik, csak mi éreztük így, mert az edzőnk, Dani Zsolt nem talált semmi kivetnivalót a mozgásunkban.– Meglepte önöket, hogy a vb-bronzérmes olaszok a döntőben egy percig nem veszélyeztették a győzelmüket?– Igen, hiszen arra számítottunk, hogy velük kell majd meccselnünk az aranyért. Elvégre a másik ágról ugyanúgy vereség nélkül kerültek a hatba, akárcsak mi, sőt, szinte velünk azonos időket húztak. Aztán a fináléban kiugrottak az első rajtnál, vagyis vigyázniuk kellett az ismétlésnél, ahol ráadásul beragadtak, így tetemes hátrányt szedtek össze mindjárt az elején. – A németek és a spanyolok sem sokáig voltak partiban.– A spanyolok teljesen kifulladtak a végére, de a németek is csak fél távig tartották magukat. Mondhatni simán nyertünk, hiszen úgy egy és negyed hajó előnnyel értünk célba a jól hajrázó csehek előtt.– A döntőben mutatottal azért már elégedettek voltak?– Sokkal jobban mentünk, mint az előző két futamon, de még bőven van fejlődnivalónk. Egyszerűen kellenek a versenyek a formába lendüléshez.– A nagy riválisok közül kik nem álltak rajthoz Hazewinkelben?– A franciák, de velük találkozni fogunk július elején a Henley-regattán, ahová először kaptunk meghívást. Igaz, ha minden jól megy, akkor csak a döntőben, mert mi ketten vagyunk a kiemeltek, így természetesen különböző ágra kerülünk. Na és ha egyszer minden jól megy, akkor ők sem okozhatnak majd gondot…