Kapós a dacos középcsatár

Tréningezni hívta, amikor azt hallotta, hogy a címeres mezben tizenegy gólig eljutó támadó magányosan rója a köröket valahol a ligetben. Nem kellett sokat invitálni a csatárt, így Horváth Ferenc pillanatok alatt a REAC-pályán találta magát, ám ez mégsem jelenti azt, hogy a labdarúgó Rákospalotán folytatja pályafutását. Egyelőre csak annyi biztos vele kapcsolatban, hogy négy év külföldi profiskodás (a belga Genk, a német Cottbus és az izraeli Maccabi Tel-Aviv…) után szabadon igazolhatóvá vált, és gyakorlatilag oda megy, ahová csak akar.Illetve ahová hívják.– Mióta van itthon?– Egy hónapja, szeretettel, békében váltam el a Maccabi vezetőitől, tulajdonképpen jól éreztem magam Tel-Avivban, de elég volt ez a másfél év – mondta Horváth Ferenc. – Lejárt a szerződésem, sem ők, sem én nem erőltettük a folytatást, így most szabadon igazolható vagyok, de egyelőre fogalmam sincs, hol folytatom.– Mielőtt a jövőjét boncolgatnánk, annyit azért mindenképpen meséljen el, hogy az utóbbi időszakban sem keveredett semmilyen veszélyes szituációba, gondolok itt az egyre sűrűbb robbantásos merényletekre?– Igyekeztem távol tartani magam minden veszélytől. Az edzésen kívül szinte nem jártam sehová, úgyhogy nem voltam szemtanúja egyetlen drámai eseménynek sem. Különben azt mondom, manapság a világon bárhol veszélybe kerülhet az ember, akár még itthon is. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de a sport még odakint is külön világ, volt olyan hét, amikor mindennap robbantottak valahol az országban, és már úgy volt, hogy elhalasztják a fordulót, de aztán azzal az indokkal, hogy már csak ez az egy öröme van az embereknek, mégiscsak pályára léptünk.– És ön mikor lép legközelebb pályára, és legfőképpen hol?– Mondom, hogy nem tudom. Érdeklődik utánam a Videoton, az Újpest, a Debrecen és a Dunaferr is. Megtisztelő mindez, de szívem szerint újra külföldön folytatnám a pályafutásomat. Ha nem sikerül, akkor majd döntök az ajánlatok közül.– A Ferencvárostól nem keresték?– Nem. Ôszintén szólva nem akarok ezzel külön foglalkozni, tudomásul vettem, hogy a klub vezetői a jelenlegi csatárokat jobbnak tartják nálam. Nem is olyan régen még nagyon rosszul esett ez, de már túl vagyok rajta. Én nem kopogtatok az Üllői úton, hogy tessék, itt vagyok. Azt persze nem tagadom, hogy ez is dacossá tesz, ugyanúgy, mint a válogatott keretből való kimaradásom. Bárhol is folytatom a pályafutásomat, be akarom bizonyítani, hogy huszonkilenc évesen még nagyon sok van bennem. De most még csak ott tartok, hogy a REAC-ban edzhetek, amiért külön köszönet a klub vezetőinek és Kutasi Róbert barátomnak.