Luiz Felipe Scolari könyvet ír és talán Európába tart

Vasárnap óta az edzők közül Luiz Felipe Scolari, azaz Felipao a selecao kapitánya a sajtó első számú kedvence. A trénernek szinte nincs egyetlen szabad perce sem, amióta Cafú a magasba emelhette a Világkupát, hiszen lépten-nyomon a média képviselőibe botlik, akik számára minden szava kincs. Persze az újságírók sincsenek könnyű helyzetben, elvégre Scolari ideje is véges, és aki négyszemközt kíván beszélni vele, annak bizony kiváló kapcsolatokkal kell rendelkeznie. Az Universo OnLine nevű internetes lap riporterének a jelek szerint megvoltak a kellő kapcsolatai, ugyanis hétfőn sikerült elkapnia a szakvezetőt még a csapat elindulása előtt.
– Immár túl vannak a nehezén, most mi következik?
– Tegnap egy hosszú folyamatot zártunk le. Most hazamegyünk, hogy újra együtt legyünk a családunkkal. Én csak ezután a kis pihenő után fogom eldönteni, miként folytatódjon a karrierem, pillanatnyilag még semmi biztosat nem mondhatok. A labdarúgásban képtelenség előre megmondani, hogy holnap itt folytatom, vagy, hogy ott dolgozom.
– A szavaiból arra lehet következtetni, hogy búcsúzni készül a válogatottól.
– Holnaptól mindenkinek új irányt vesz az élete. Elképzelhető, hogy később egy klubban, esetleg egymás ellen, egy másik válogatottban, vagy talán a brazil nemzeti csapatban találkozunk újra. Jelenleg csak annyit mondhatok, hogy teljesítettük a célkitűzésünket, és lezárhatunk egy korszakot.
– Említette korábban, hogy szeretne írni egy könyvet, amelyben részletesen beszámolna azokról a folyamatokról, amelyek Brazília ötödik elsőségéhez vezettek.
– Úgy érzem, szükséges, hogy mindenki megismerje azokat a helyzeteket, eseményeket, amelyek a torna előtt és alatt lezajlódtak a csapatnál. A könyvben elsősorban arról szeretnék írni, milyen kemény munkát végeztünk együtt. Érdemes megmutatni, milyen is volt ez az ötven együtt töltött nap, a játékosokkal való kapcsolatom, mit csináltam a mérkőzések előtt, a számítógépes taktikai rajzok miként néztek ki.
– A világbajnokság előtt, de a torna közben is többször összerúgta a port a sajtó egyes képviselőivel. Mi volt ennek az oka?
– Újra bizonyítást nyert Brazília és a világ előtt, hogy aki dolgozik, az eléri a célját. Én csak annyit kérek, hogy ne nyilvánítsanak véleményt egy még meg nem történt eseményről, és arról az emberről, akivel kapcsolatban fogalmuk sincs, hogy mire képes valójában. Mindenekelőtt azt szeretném, várják ki, hogy kritizálniuk kell-e, vagy éppen dicsérni. A lefújás után döntsék el, hogy az illető megérdemli-e, vagy sem a válogatottságot. Ezen a vébén is rengeteg elhamarkodott kijelentéssel talákoztam, pedig az újságírónak tudnia kell, hogy annyi minden megváltozhat harminc nap alatt, hogy jobb, ha megtartja magának a véleményét legalább addig, amíg az eredmény megszületik.
– Ön ennek ellenére végig korrektül viselkedett a sajtóval, rendszeresen nyílt edzéseket tartott, és a csapat összeállításával kapcsolatban is információkkal szolgált.
– Ha másképp cselekszem, akkor önök, újságírók híranyag nélkül maradnak. Egyszer még veszekedtem is az illetékesekkel, mert kitiltották önöket az angolok edzéséről, és ez egyáltalán nem igazságos. A nyílt edzések újabb lehetőséget kínáltak arra, hogy egység alakuljon ki köztünk és önök között. Megmondom őszintén, hogy az elődöntő és a döntő előtt gondolkodtam rajta, hogy mégiscsak jobb lesz, ha zárt kapuk mögött edzünk, de végül jobbnak láttam, ha nem bonyolítom a helyzetet. Különben is, a legtöbb, amit el lehet lesni, az az, hogy melyik játékos hová lövi a tizenegyest. Ennyiért pedig kár variálni.
– Mi szerezte a legnagyobb örömöt egy világbajnoki cím elhódításában?
– Az, hogy annak a százhetvenmillió brazil embernek, aki végig bízott bennünk, nem kell csalódnia. Boldoggá tesz, hogy tudom: jó lóra tettek.