Távozik José Antonio Camacho

Miután hétfőn este a SER televíziós társaság El Larguero című műsorában elhangzott a hír, a spanyol válogatott szövetségi kapitánya, José Antonio Camacho kedden nyilvánosan is bejelentette, hogy távozik a nemzeti csapat éléről. A szakvezető, aki alakulatával a világbajnokság negyeddöntőjében a társrendező dél-koreai válogatottal szemben maradt alul tizenegyesrúgásokkal, mindezt Madridban Angel María Villar szövetségi elnök társaságában jelentette be egy hivatalos sajtótájékoztatón."Nagyon jól éreztem magam kapitányként. Nem mindenkinek adatik meg, hogy olyan szabadságot kapjon a munkájában, mint én, de az élet szakaszokból áll, és számomra egy most véget ért. Felajánlották számomra, hogy hosszabbítsak két évvel, ráadásul anyagilag is jobban jártam volna, de két év az nagyon hosszú idő. Ha önző módon néztem volna a helyzetet, akkor nagyon is megérte volna folytatnom” – kezdte mondandóját Camacho a szövetség székházában. A tréner tagadta, hogy döntését azért hozta meg, mert túl sok kritika érte őt az edzésmódszerei, illetve az Írország és a Dél-Korea elleni meccseken végrehajtott cseréi miatt.Villar elnöknek az ilyenkor szokásos sajnálkozás mellett maradt egy feladata is, mégpedig bejelenteni, hogy a jövőben (de csak ideiglenes jelleggel) az utánpótlás korosztályok szakvezetője, Inaki Sáez veszi át Camacho posztját. "Hétfő este, Tokióból megérkezvén jutott tudomásomra Camacho elhatározása, miután a repülőtéren Gerardo González, a szövetség főtitkára informált a helyzetről. Ekkor az volt az első gondolatom, hogy az utódnak spanyolnak kell lennie, és ebben a főtitkár úr is egyetértett velem, így esett a választás Sáez mesterre, aki kiváló szakember. Tiszteletben tartva Camacho elhatározását, csak annyit mondhatok, hogy hálásak vagyunk neki az utóbbi évek munkájáért, hiszen a nehéz pillanatokban is kiállt a válogatott mellett, és végül nagyon feljavította a csapat játékát. Nagyszerű világbajnoki teljesítményt nyújtottunk az általa vezetett gárdával. Ôszintén mondom, hogy tényleg sajnálom, hogy a távozás mellett döntött” – mondta Villar.A leköszönő szakvezető 1998. szeptember 23-án ült először a válogatott kispadján a Granadában, az oroszok ellen 1–0-ra megnyert meccsen. Ezek után még 43 mérkőzésen dirigálta a nemzet legjobb labdarúgóit, akikkel összesen 28 győzelem mellett 9 döntetlent és 7 vereséget könyvelhetett el, 105–37-es gólkülönbséggel. A szövetség elnöke által említett "nehéz pillanatokat” éppen a váltáskor élte meg a válogatott, hiszen Javier Clemente kapitánysága tragikus vb-szerepléssel (a csoportjából sem jutott tovább Spanyolország), majd az Euro 2000 első selejtező mérkőzésén egy övön aluli ütéssel (Cipruson kapott ki a válogatott) ért véget. Innen állította talpra a legénységet Camacho, és bár a belga-holland közös rendezésű Eb-n a negyeddöntőben bukott el, a vb-re viszont nagyon simán kvalifikálta magát a válogatott, ráadásul ez utóbbi tornán a már említett, dél-koreaiak elleni derbin elsősorban a játékvezető lelkén száradt a spanyolok kudarca.